Ebben az esetben egyből el kellett volna fogadnom a bocsánatkérést?

Szerintem becsülendö töle, hogy ezt így elmondta és bocsánatot kért.

Nyilvan nem tudja meg nem történtté tenni az eseteket, de ezek szerint ö is belátta, hogy nagyon nem volt normális a viselkedése.

A helyedben elfogadnám a bocsánatkérést, és ezután ismerösként tartanám számon - ahogy írtad, nem barátként, de haragudni sem kellene rá ezek után.

(Egyébként sok kamasznál van olyan, hogy az otthoni vagy más helyen kapott nyomást, agressziót "továbbadja", mert nem tud mit kezdeni a helyzettel, nincs módszere a belsö feszültségek levezetésére. Nem mindegy, milyen volt a családján belüli helyzete, meg hogy miért nem tudta a helyzetet másként kezelni.

De szerintem neked is van egész biztos olyasmi kamaszkorodból, amire nem vagy büszke, legfeljebb nem ennyire negatív, de azért nem tartod utólag jogosnak)

Szóval én biztos adnék egy esélyt, márcsak azért is, mert jobb egy közömbös valaki, mint valaki, akivel szemben ellenséges vagy.

Bocsánatkérés az nem miattad van, hanem maga miatt.

Ő ezzel letud tenni magárol egy lelki terhet talán.

Az hogy te megbocsatasz neki vagy nem a te szuverén döntesed.

Nem az a lényege a bocsántkérésnek hogy a másik megbocsát e. Hanem hogy a bocsanatkérő levette magárol ezzel a büntudatát vagy karmáját vagy lelkiismeretét tisztította vagy akármi.

Soha nem a masikról szól a bocsanatkérés..

Já a sok hülye lepontozo.

Főiskolán tanitják hogy a bocsanatkérés magán a bocsánatkérőn könnyít. Es tökmindegy a másik hharagtarto e vagy nem továbbra is mert az már őt nem mérgezi így.