Mit csináljak, ha utálok élni?
Sokszor gondoltam már arra, hogy milyen jó lenne elaludni, és sose kelni fel. Régen gimisként még legalább élt bennem a remény, hogy majd egyszer csak jobb lesz felnőttként, de most sem lett jobb, sőt még rosszabb. Az iskolában még legalább egy kicsit érezhetem magam értékesebbnek mikor jobb jegyet kaptam, de munkanélküli felnőttként semmi jót nem kapok.
Rossz látni, hogy másoknak bejött az élet.
Mostanában nekem is eszembe jutott ilyesmi...
Ha van kedved beszélni erről, nyugodtan írhatsz privátot.
#13:
A katonaságnál is van egészségi, pszichikai és fizikai alkalmassági vizsgálat! Egy csomó ember ezeken bukik el.
Nem tudhatjuk hány éves a kérdező és milyen egészségi állapotban van.
Például egy 50 éves nőnek hiába ajánlod a katonaságot, nem hinném hogy sokra menne vele, főleg ha nincs olyan erőnléti állapotban.
kedves kérdező, csak az eredeti kérdésedre válaszolok. A kommenteket nem olvastam el.
"Mit csináljak, ha utálok élni?" Te nem élni utálsz, hanem úgy élni, ahogy eddig tetted. Lássuk csak, mit is lehet tenni... mit is lehet tenni... mondjuk máshogy élni? Erre gondoltál már?
Elsőre mondjuk leszokhatnál az irigykedésről, mert megmérgez ("Rossz látni, hogy másoknak bejött az élet.")
"de munkanélküli felnőttként semmi jót nem kapok" Második pontként fogalmazd meg, mi választ el attól, hogy legyen egy munkahelyed. Hm?
Csettintésre nem tudsz véget vetni az életednek és egyszerűen csak nem létezni mintha nem is lettél volna.
Ha valaki öngyilkos akar lennie az nem kérdez hanem egyszerűen megteszi.
Ha sokat gondolkodik ezen akkor nem lesz az. Legalább is még hosszú ideig nem.
Változtatni kellene, azon leginkább csak a közösség segíthet. Új munkahely nem garancia semmire. Pláne ha ilyen arccal állítasz be még talán fel sem vesznek.
Mivel élni fogsz így minimum dolgoznod kell. Szóval a te esetedben csak munkahely váltás hozhat reményt hátha ott megismersz másokat.
Kiskorom óta vannak öngyilkos gondolataim. De hidd el mindig van miért reménykedni meg élni akkor is ha az ember már nagyon nem úgy látja és már teljesen ki van készülve.
Akár csak az apró jó dolgokért például ha valaki rád mosolyog vagy valakit megnevetetsz. Vagy egy édes szóért egy ölelésért. A természetért az alkotásért
#9 a Budapesttől 20 km-re, agglomerációs településen lakó, 21 éves húgom lassan 3 hónapja nem talál munkát, pedig több, mint 100 helyre leadta az önéletrajzát, és csoda, ha behívják valahová interjúzni. Egyszerű, végzettséget nem igénylő munkakörökbe jelentkezik pedig, és nem vár el bruttó félmilliós fizetést 6 órás munkáért. (Persze 8 órában és egy műszakban dolgozna, nem valami 3 múszakos, vagy 12 órás pozícióban minimálbérért, mert az EMBERTELEN.)
Egy érettségizett, jó íráskészséggel rendelkező, angolul kiválóan tudó, ápolt, normális lányról beszélünk.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!