Úgy látom, hogy nagyon sok ember át akarja venni a gengszter rapperek stílusát, mondván, őket nem érdekli mit gondolnak róla. Ezek az emberek miért nem néznek szembe magukkal, és vallják be: hogy neki igenis fontos, hogy a társadalom mit mond?

A rap-et attól lehet "modernnek" beállítani, hogy az emberiség a történelme folyamán már szinte minden olyan dalt, zenét megírt, amely emészthető az emberi fülnek és agynak, - nemigen lehet már olyan zenét írni, amire ne tudna rámutatni valamelyik "észrevételekre szakosodott vájt fülű", hogy "Ez olyan, mint a..."! Erre való tekintettel szinte már csak a mondanivaló maradt, amivel el lehet adni újként egy "zenei terméket" - vagy azzal, hogy nagyon profin átértelmezve, átírva adsz elő valami olyat, amit valaki már tényleg megírt. A rap-et azért nem tartom túl sokra, mert az ütemre szavalás az én értékrendemben nem képvisel zenei értéket. Az meg egyenesen nevetségessé teszi, ahogyan az műfaj befutott előadónak többsége rázza a rongyot. A rap nehézsége az, hogy háttérben vonagló táncos lányok, mesterségesen felszínen tartott mítoszok és a külvilág felé színészkedve előadott - rongyot rázó - "életérzés" nélkül kevesen maradnak, akik egy szál mikrofonnal a kezükben a színpadra állva képesek fenntartani az egyéniségük irányába a figyelmet. Olyan ez egy kicsit, mint a jó tanár, - amelynek az óráin nincs szükség a diákok fegyelmezésére, mert annyira profin tudja az előadásra koncentrálni a hallgatóság figyelmét.

Ezt attól elvonatkoztatva is igaznak vélem, hogy 2025-ben már tényleg nem túl sok egyéb alternatíva maradt ahhoz, hogy át tudj adni színpadon a hallgatóságnak a korhoz kapcsolódó gondolatokat, érzéseket.

Speciel, tökéletesen elvagyok úgy, hogy nem tartozom egyik csordához sem!

Ez nem dicsőség és nem is szégyen, hanem egy állapot, ami nekem tökéletesen megfelel! Ha van - komolynak vélt - mondanivalóm, akkor neki ülök és bármikor megírok egy dalt. A zenei irányzat sem jelent nálam komoly kihívást. Azért nem vagyok aktív zenei vonalon, mert már nincs, ami komoly energia befektetésre sarkalljon - így a 60-hoz közel.

Engem nem tudnak megmozgatni, munkára sarkallni olyan sablonok, mint a szerelem, a barátnő utáni ájvékolás, az igaz vagy hamis barát esete, politizálni meg nem akarok annak ellenére sem, hogy ott bőven lenne miről átadni életérzéseket, gondolatokat, egyebet. Lehet, hogy már nem fogok több dalt írni ebben az életemben, mert engem nem olyan fából faragtak, hogy még a saját beégetésem árán is megpróbáljak valamiért a "felszínen" maradni, - elvtelen ripacsoknak tartom az ilyen embereket akkor is, ha ezzel nem váltok ki másokból rokonszenvet. Nem érdekel, hogy ki, mit gondol ezért rólam! Lehet, hogy a te értékrended szerint én "erős egyéniség lennék"? Nem tudom, de ismerek pár negatív példát, amivé semmi szín alatt nem szeretnék válni, - a nagy túlélőkre gondolok, akik úgy forognak a lehetséges anyagi források felé elvtelenül, mint a napraforgó a Nap felé. Mindegy! Én nem vagyok ilyen és ennyi!

Oh bmmeg. Te komolyan azt hiszed hogy egyedül a "gengszter repperek" nem akartak megfelelni a társadalmi elvárásoknak az idők során?

Hány éves vagy? 14?