Egy ember megítélésében döntő szempont, hogy van párkapcsolata?

A párkapcsolat megléte egy állapot.

Ha valakinél ez folyamatosan fennáll, mert ő maga így szeretné, akkor igen, ott gond van.

Amit leírsz, az nekem életszerűtlen, mert nem valószínű, hogy az ember azok között keressen partnert, akik régebb óta ismerik és már leírták.

Attól, mert te valamit tapasztalsz, ne gondold, hogy az megfelel a tényleges valóságnak is.

Inkább vállogasd meg, hogy milyen emberekkel veszed magad körbe.

Számomra nem lesz senki se több, se kevesebb, ha van, vagy épp nincs párkapcsolata; nem ez alapján ítélek meg másokat.

A fiatalabbakat tekintve, szerintem nálunk már elég szépen kopik ki az a gondolat, hogy gáz, defekt van a másikkal, ha nincs párkapcsolata, vagy épp biztos meleg az illető. Legalábbis a közelemben ezt látom már egy ideje. Időseknél elvétve hallottam ilyent, de ők eleve másfajta mentalitásban, másfajta narratívában nevelkedtek.

Önmagában attól, hogy nincs senkid, ha amúgy az életed többi része rendben van maximum a tipikus fanyalgókat gerjeszti, de azoknak nem lehet megfelelni, meg tévút is, ha annyira meg akarsz, az ilyenek remélhetőleg előbb-utóbb kikopnak a társadalomból, ők maguk nincsenek rendben saját magukkal, hogy ennyire foglalkoztatja őket más élete.

Ha viszont te gondnak érzed, hogy nincs, esetleg nem jön össze az istennek sem, akkor az már elég erősen rányomja a bélyegét a személyiségedre így vagy úgy és annak már ténylegesen okai, mélyebb gyökerei vannak, ami többségében az életed más területeire is hatással van, ezért a kívülállók szemében eléggé világít a sötétben a probléma. Persze becsajoztatni nem tudnak, megfelelő párt találni meg még úgyse, ezért ha ezt várnád tőlük, akkor okkal kerülnek, ha meg passzívan szenvedsz, az is frusztráló tud lenni.