Az hogy lehet hogy sikeres, híres , gazdag emberek (pl. filmsztárok, zenészek) között is rengeteg a magányos, depressziós, mentálisan beteg, alkesz, drogos mikor nekik tényleg mindenük megvan?

"1000%, hogy könnyebb nekik az ismerkedés, társtalálás és megtartás"

Valahogy éreztem, hogy erre fog kimenni, hogy a boldogság nem szól másról, mint hogy legyen jól kinéző csajod/pasid.

Hát, nem egészen. Most ezt hogy képzeled el: Selena Gomez gondol egyet, és regisztrál Tinderre? Nem véletlenül annyira belterjes a sztárvilág, hogy többnyire más sztárral jönnek össze. Egyszeűen csak ők viselnék el azt, ami ezzel jár.

"De mivel ismertek és van pénzük ezért 1000%, hogy könnyebb nekik az ismerkedés, társtalálás és megtartás mint aki egyik napról a másikra él."

Sok tekintetben pont hogy sokkal nehezebb. Például rengetegen csak a pénzükre mennek, nem egy társat látnak bennük.

#12: mennyire sikeres?

Mick Jaggernek egy rakás kapcsolata ráment a szexfüggőségére.

Danny Devitónak egy felesége volt 35 éven át. Ennyi egy kazánkovácsnak is elég.

De még mindig ott tartasz, hogy a "párkapcsolati sikert" (jelentsen bármit is) abszolútizálod, mint kizárólag mércéje az értékes életnek.

Sikeres? És milyen szinten? Az jobb ha valaki a sikeredért szeret vagy a pénzedért, és nem önmagadért? Nem.

Olvasol sztárokról? Szerinted miért vannak sokan egyedül? Meg miért mennek tönkre a házasságaik nekik is? Mert dúskál a pénzben?

Gondolkozzál már!

Akkor hadd álljak itt példaként. Rólam annyit, hogy egy nagyvállalat egyik tulajdonosa vagyok, és tényleg, jól élek. Mindezek mellé viszont diagnosztizált pánikbeteg vagyok és érdekes módon ez akkor kezdődött, amikor ennyire felívelt a karrierem.

A rengeteg pénz nagyon jól hangzik látszólag, de gyakorlatilag rengeteg fejfájást is hoz. Sokkal jobban meg kell válogatnod, hogy kik a barátaid, kinek mit mesélsz magadról, mit teszel ki az internetre, kiben bízol meg stb. Aztán ott van a konstans nyomás rajtad, hogy a döntéseidnek bizony következményei vannak és ha elrontasz valamit, akkor nem csak a te, hanem mások megélhetése is veszélybe kerülhet. Azok, akik tudják, hogy gazdag vagy, feszengeni kezdenek körülötted, viszont cserébe megjelennek azok az opportunisták, akik a te hátadon akarnak felkapaszkodni. Folyamatosan azt érzed, hogy elvárások vannak veled szemben, hogyan viselkedj, hogyan öltözz, hogyan beszélj, mit egyél, hova járjál, milyen legyél (persze ezek nincsenek, de mégis, te ezt érzed).

És aztán pedig ott az elcsépelt közhely, hogy a pénz nem boldogít. Ami tényleg így van. Mondok erre is egy példát: a baráti köröm nagyjából ugyanaz, mint kamaszkoromban volt, és van köztük jobb módú és kevésbé jómódú is. Folyamatosan alkalmazkodnom kell ehhez. Például, ha egy szegényebb barátommal találkozom, akkor értelemszerűen valami olcsóbb, egyszerűbb helyre megyek. Ha viszont valami exkluzívabb programra vágynék, pl. random kiugrani egy hétvégére valahova külföldre, akkor borzasztóan leszűkül azoknak a barátoknak a köre, akik anyagilag tudják tartani a lépést velem, pláne ha mondjuk egy jobb szállodában akarok megszállni.

Egyszóval a pénz is okoz fejfájást. Szerencsére nagyjából már helyretettem magamat és nincsenek pánikrohamaim, de volt olyan időszak, amikor komoly gondok voltak velem és rengeteg gyógyszert szedtem, vagy alkoholt ittam.