Az hogy lehet hogy sikeres, híres , gazdag emberek (pl. filmsztárok, zenészek) között is rengeteg a magányos, depressziós, mentálisan beteg, alkesz, drogos mikor nekik tényleg mindenük megvan?

"mikor nekik tényleg mindenük megvan?"

Itt kezdődik a tévedés. Vagy neked van borzasztóan sivár felfogásod a világról, főleg abban a kérdésben, mi a is a minden.

Sok művész a művészetét eszközként használja arra, hogy kitörjön vagy a szegénységből, vagy a traumáit dolgozza fel, a démonjaival küzdjön meg. Sokan egyszerűen csak furcska, nehéz személyiségek. Nem törvényszerű, de erre rengeteg példa van.

Aztán ott van az, hogy csinálsz egy dolgot, amivel azonosulsz, ami mindennél többet jelent, de pénzért: azt hihetnéd, hogy ez milyen jó, de csak addig, amíg nem szólnak bele mások, mit csinálj, amíg nem jön a teljesítménykényszer, amíg nem jut el oda az ember, hogy a művészet nem csak egy formája az önkifejezésnek, hanem hirtelen ezen múlik, lesz-e pénzem. És nagyon nem egyszerű űgy megőrizni az integritást, hogy közben az emberek igényeit kell kielégítened, nem kísérletezhetsz magadtól stb., mert el is kell adnod, ami van.

És ez a teljesítménykénszer sokszor oda vezet, hogy az embernek a határait kell feszegetnie, teljesítményfokozókkal, drogokkal kell valahogy magát a munkában benntartania.

Ráadásul a legnagyobb hírességek búcsút mondhattak a magánéletnek, mert vagy mindenről tudnia kell mindenkinek, ami veled történik, vagy kitalálnak új meséket. Nem is lehet bárkivel ismerkedned, mert sokan nem kérnek abból, hogy híresek legyenek.

A pénz nem tesz jobb emberré, sőt, a hatalom, a rajongás és a pénz együtt még jobban meg is ront sokakat. Aki labilis volt átlag emberként azon csak ront a siker.

Magányosnak nem hiszem őket (asszem -de nem biztos- neil gaiman írta valamelyik könyvében, hogy ha egy sikeres ember azt mondja hogy ő általában csak otthon van egyedül, és nem mozdul ki, akkor ne higgy neki), de azt viszont hiszem, hogy aki a szórakoztatóiparban dolgozik, az könnyebben bevonzza a destruktiv társaságot.

Mert a legtöbb dolog, ami boldogít, nem vehető meg pénzen.

Ráadásul sok olyan gondjuk van, ami az átlagembernek nincs. Pl a privát szféra, magánélet szinte teljes hiánya, vagy hogy nem tudja hogy valaki tényleg őt szereti vagy a pénzére hajt, stb. Ez is vezet olyan sokaknál depresszióhoz, alkoholizmushoz.

Meg persze van az a réteg is, aki nem tud mit kezdeni a rengeteg pénzzel, ész nélküli költekezésbe és hedonista életmódba kezd, és rövid úton leépíti magát testileg és mentálisan is.

Ezek a tárgyi dolgok csak addig boldogítanak amíg meg nem szerzed őket. Csak addig van körülötted bárki is amíg haszna van belőled gondolhatod hogy akkor mibe lehetnek…még így is elszomorító a helyzet ha az embernek csak egy haveri köre van..

A kábítószer sem váltja meg az ember életét..egy idő után ugyan olyan szar vele is mint nélküle kb.

A nőket meg hagyjuk is. Bele sem merek gondolni milyen egy vadállatok azon a szinten is