Hogyan kezelitek a családi ebédeken az idős rokonoknak a "régen minden jobb volt" típusú, véget nem érő sztorijait?

Csak megjegyzésként: Az idő múlása megszépíti az emlékeket, főképp a gyerekkori, fiatalkori emlékeket. Tudom, hogy a mai fiatal tizen-huszonéves generációnak rém unalmas, sőt, sokszor kínos és kellemetlen 30-40-50 évvel ezelőtti sztorikat hallgatni, mivel nekik semmi emlékük nincs abból a korból, semmi érzelmi kapcsolódásuk nincs a régi korszakokhoz. De van egy "rossz" hírem (ami valójában jó). 30 év múlva pontosan ugyanezt fogjátok ti is csinálni, ezalól nincs kivétel. :DDD 30 év múlva ti fogtok ugyanilyen nosztalgiával visszaemlékezni a saját gyerekkorotokra, fiatalkorotokra, ti fogjátok szüntelenül, megállás nélkül azt hajtogatni, hogy "régen minden jobb volt", és majd csak meséltek, meséltek és meséltek és mondjátok a soha véget nem érő sztorijaitokat, amit majd az akkori, jövőbeli fiatalok fognak rémesen unni, akik ma még meg sem születtek. És ezt ti pontosan tudni fogjátok, de nektek ezek a sztorik, ezek a szép emlékek fogják jelenteni a világot. A múlt és a jelen közötti kapcsolatot. A gyökereiteket, amelyekből életetek végéig táplálkozni fogtok és amelyekből azzá fejlődtetek, akik vagytok.

Majd emlékezz erre a kommentre 20-30 év múlva, jusson eszedbe, amit most itt írtam. El fogsz mosolyodni magadban és mindent meg fogsz érteni. :D

A világ körforgása állandó és örök. És ez így van jól.

45/F.

Erre gondolsz? 😂

[link]