Mi volt eddig a legnagyobb/legpofátlanabb hálátlanság, amit átéltél/hallottál/láttál?

„Szia (név)! Mi újság? Rég hallottam felőled.🙂”

Első ránézésre tudom, hogy hihetetlen, de ez a nyitás is gyomron vághatja az embert egy bizonyos kontextusban, bizonyos előzményekkel. Csak döbbenten néztem, mert nem tudom vajon még mit kellett volna tennem, miközben hónapokig próbáltam fenntartani a kapcsolatot, de csak ignorálást kaptam, míg végül már nem is mertem semmit írni, vettem a lapot.

Ennél az üzenetnél nem tudtam eldönteni, hogy gúnyolódik, vagy eltévesztette, hogy kinek ír, vagy csak jó naiv alany voltam a hülyítésre és éppen unatkozott (vagy valakivel fogadást kötött, hogy hinni fogok neki, bármit mond).

10-es!

Nincs “magyar” irigység.

Az emberi attitűdök nem függnek attól, hogy melyik nép, nemzet tagja vagy.

Tele van vele a világirodalom.

Az irigység általános emberi tulajdonság.

Proliság.

Meg a kevélység, hiúság, féltékenység is az.

Nemrég egy regionális, nonprofit honlap fórumának az adminja voltam. A tulajdonos szerkesztő fejlettebb fórum programot, formulát akart. Beajánlottam a barátomat. Felrakta az új programot, s egyúttal megvonta az admin-jogomat, azt mondta, elég, ha én moderátor vagyok, az admin ő lesz. Nem is értettem, hogy miről beszél. Mondtam, hogy nem tőled kaptam a jogot, tehát neked nincs jogod elvenni.

Végül a tulajdonos szerkesztő tette helyre, hogy az a tény, hogy ő rakta fel az új programot, még nem ruházta fel semmiféle döntési joggal.

Szóval én vittem oda, ő meg első körben engem akart megfosztani a jogaimtól, és átvenni az irányítást.

#16 Köszönöm az észrevételeidet. Virtuális, hát össze is futhattunk volna, de arra sem reagált. Ha rossz passzban vagyok akkor én sem beszélek senkivel, de annyit megírok, hogy ’majd később’.

Lényeg: pont azért, hogy ne legyek igazságtalan és ne vonjak le téves következtetést (mert egyáltalán nem genyónak ismertem, sőt) válaszoltam arra az üzenetére. Óvatosan. Annyit, hogy minden oké. Ha bármi is érdekelte volna, akkor rákérdez, vagy legalább megosztotta volna végre ő is, hogy nála mi újság, hisz folyamatosan érdeklődtem. Vagy hogy eddig nem ért rá, de már minden rendben, ne aggódjak. Kereshetem. De soha többet nem írt. Így végképp nem értem mit akart. (#12-es voltam)