Velem van a baj, ha hányingerem van a karácsonyi családi fotózkodásokból/eljegyzésekből/idilli családi vacsikból/stressztől átitatott kényszeres ajándékozgatásokból?

Bírom az ilyen kérdéseket:

- szerintetek baj van velem? írjátok le a véleményeteket!! azért írtam ki a kérdést mert szeretném hallani hogy ki mit mond ^-^

- umm szerintem igen, van veled valami baj...

- NEM IGAZ TELJESEN NORMÁLIS VAGYOK ÉS IGAZAM VAN ÉS NINCS VELEM SEMMI BAJ!!

Minek kéred ki mások véleményét, ha te már eldöntötted, hogy egyrészt teljesen normális ekkora agyérgörcsöt kapni a másokkal való kapcsolataid miatt, másrészt meg eldöntötted hogy az is teljesen normális ha emberi kapcsolatok nélkül akarsz élni egy örökké stagnáló, fájdalmasan ingerszegényebb életet......?

Vegyél elő egy tollat és egy papír, és írd össze hogy elégedett vagy-e az életeddel. Írj le ŐSZINTÉN mindent amivel nem vagy elégedett, vagy amit szégyellsz, vagy amit utálsz, vagy amiben kevesebbnek érzed magad másokhoz képest, aztán ha összeszedtél mindent, akkor grat, megvan a listád arról, hogy miért gyűlölöd így az embereket, és miért akarod kivonni magad a társadalomból.

Hová lenne érdemes költöznöd? Hozzám! Feltéve ha nő vagy.

Ugyanilyen vagyok én is, ezért hagyott el az összes nő eddig, mert nem voltam hajlandó családi jópofizásra menni a szüleikhez.

12

"ezért hagyott el az összes nő eddig,"

Számokban kb. mennyi? :P

#16 Jah, kb így gondoltam...

A normál, átlag élet általános eseményei triggerelik azt, akinek átlag alatti élete van, és kimarad ezekből a mérföldkövekből. Ebből jön a ez a nagy frusztráció bizonyos fórumokon, hogy "jaaaaaaaj miért kell már megint azt nézni hogy x és y eljegyezték egymást!! Biztos csak provokálni akarnak!!"

Jah, biztos. Még véletlenül se full átlag dolgokat osztanak meg magukról....

Savanyú a szőlő. Ennyi a probléma. Ha valaki nem teljesíti be a saját sorsát, le van maradva, és boldogtalan, akkor olyan szintű ellenségességgel fordul a normál emberek felé, mint amit kérdezőtől látunk.

Az viszont nem fog megmenteni senkit a saját életétől, ha hülyének, gonosznak, kétszínűnek és beképzeltnek hisztek mindenkit, meg hogy azt tartjátok a legnagyobb emberi bukásnak, hogy valaki kiposztol valamit a saját privát Facebookjára a közeli rokonainak és ismerőseinek.

De amúgy felmerül az a kérdés is, hogy ti mi a francnak követtek be olyanokat, akik frusztrálnak titeket? Magamból kiindulva én soha nem követnék olyan embereket, akiket annyira rühellek, hogy ne tudjak örülni az életük kisebb-nagyobb örömeinek. Nincs egy olyan ismerősöm se, akinek az eljegyzési bejelentése láttán az lenne a zsigeri gondolatom, hogy fu ez a büdös gyökér csak a képembe akarja dörgölni, hogy megházasodik.

Mióta létezik a Facebook, azóta léteznek az ilyen mindenen és mindenkin fogcsikorgató emberek is, de még ennyi idő alatt se tudtam megfejteni, hogy minek követtek be olyanokat, akiket nem szerettek. Bizarr.

Kérdező, azért vagy pszichés eset, mert irigyled másoktól azt, ami neked nincs, és ilyen szintű utálattal beszélsz róla.

Igen, veled van a baj, ahogy ehhez az egészhez hozzá állsz.

Miért van Fb-od, ha utálod az embereket? Mi tart vissza attól, hogy vegyél egy erdő széli házat? Fent tudnád tartani minden nehézségével együtt?

A Gyk is ez közösségi felület. Itt nem kapsz hányingert, ha pl. leírom, hogy nekem milyen jól telt eddig a karácsony és nem volt kényszeres ajándékozás, mert mi nem kényszerből ajándékozunk, hanem mert szeretjük egymást?

Milyenek voltak a gyerekkori karácsonyaid?

Szerintem nincs értelme irigykedned rájuk.

Aki a fotózkodassal van elfoglalva, az nem a pillanatot éli meg, hanem nekünk gyárt képeket/filmeket, mint egy színész. Ha igazán boldogok lennének, nem is tudnánk róla, mert megtartanák maguknak.

Ne lépj föl és ne nézd, vagy állítsd le a következtetést (nekem ez bevált). Ők lehet azt hiszik látom, mert néha kérdezgetik, h láttad ezt vagy azt, amit kitettünk És mondom, nem érdekel. Lehet leszűrték a like hianyaból, hogy nem nezem. meg azt is, h nem érdekel. Ettől ők megjobban frusztrálódnak, de engem legalább nem terhelnek a sok felesleges képpel es infoval.

Most karácsonykor is felhívott egy ismerős, hogy mennyit készül, meg nem kapozz mézeskalacs fűszerkevereket, meg a gyerekei, meg az anyja már reggel hatra ott volt és mondtam neki, h engem ilyesmi nem érint csak nyugisan elvagyok. Erre ő kezdett fröcsögni, h igen, de ő ezt ennyi gyerek mellett nem teheti meg. Én ekkor elköszöntem és letettuk a telefont. Nah, ennyit ezekről az idillekről...