Vannak itt mások is rajtam kívül, akik szinesztéziával élnek? Nektek pontosan milyen?

Nálam színe van a számoknak, betűknek, napoknak, hónapoknak és a hangoknak is, utóbbiakat inkább ilyen színes fénysugarakként látom a perifériás látásomban. Az éles, fülsértő hangok szoktak vakító, fájdalmas fénysugárként megjelenni. A színek olykor textúrásak is, van amit nedvesnek érzek, van amit keménynek, van amit bársonyosnak, időnként tud zavarni, amikor ez a valósággal nem találkozik, pl. a barna színű bőr/műbőr dolgoknál. A barna színt puhának és fénytelennek érzem, a bőr meg nem az, ezért nem szeretek barna bőr dolgokat megérinteni, de ránézni se nagyon.

#4. Igen, a hangok-színek és a színek-textúrák mindig is volt, a számok-betűk stb. pedig kb. 4 éves koromtól, mert akkor tanultam meg olvasni és ismertem meg a számokat mélyebben. Már akkor is mondogattam, hogy a tv újságban nem jól van a napok színe (ilyen színes sávokban voltak a hét napjai) mert a szerda az ciklámen, nem pedig kék és így tovább. Amikor magamnak írogattam betűket vagy számokat (mivel nem voltak könyvek otthon, az újságból másoltam lelkesen ami általában sima fekete-fehér volt) akkor is minden betűt és számot azzal a színnel írtam, amilyennek én láttam. De amúgy én abban éltem egy csomó évig, hogy mindenki így érzékeli a dolgokat, max nem tudja kifejezni. Pl. anyámnak egy ideig magyaráztam de nem értette, hogy hogy lehet egy napnak színe, aztán feladtam. Ő szerintem pont abba a kisebbségbe tartozik, akinek nulla képzelőereje van és belső hangja sincs, nem érti pl. azt sem, hogy hogy lehet gondolkodni anélkül, hogy annak kívülről bármilyen látszata lenne. De pl. az iskolában elég sok gyerek azonnal értette ezt és sokan elmondták, hogy szerintük milyen színe van ennek meg annak. A hangokkal már nehezebb dolgom volt, azt kevesebben értették de jártam énekkarba és ott sok gyerek játszott hangszeren, a többségnek pedig volt társítása a hangokhoz is.