Az mennyire jogos, ha a bunkó, motiválatlan boltosoknak azért én is odaszólok?

Valahol, ja.

Másrészt nem tudhatod, miért érzi magát rosszul, nem mindig jó tetézni ezt.

Neked nincs kevésbé igazad attól, hogy nem szólsz be.

Én nem akarom bántani őket, de valahol az is szomorú, hogy olykor (tisztelet a kivételnek) savanyú, bunkó arcok mennek bolti eladónak. És én nem hibáztatom őket, mert lehet nincsen piacképes végzettségük, máshova nem veszik fel őket, kényszerből dolgoznak ott, pedig amúgy rühellik az embereket. Valljuk be, nem sok alternatíva van számukra, esetleg a gyárak, de ott is sok bunkó seggfej van, csöbörből vödörbe..

Nekem az a konklúzióm, hogy egyik fél se sértegesse a másikat, se a vevő, aki 8-4-ig munkában volt, a főnök felidegesìtette a munkahelyén és ezt az eladón veri le. A bolti dolgozó is próbáljon türelmes, toleráns lenne, vagy gondolkozzon el azon, neki való-e ez a szakma. Nem bántásból!

"Szerintem eleve ott kezdődik a baj, hogy az ember minden vélt vagy valós sérelmet "megalázásnak" vesz és ennek megfelelően primitív és agresszív stílusban reagál."

Ebben annyira igazad van. Mindenki azt hiszi, random emberek reakciói róluk szólnak.

Én mindig mosolyogva, kedvesen lépek oda bárkihez, és az esetek 95%-ában mosolyt kapok vissza, néha egy kis small talkot is.

Nem illik, nem is szabad.

Mondd, mitől érzed úgy, hogy ezt te megteheted?

De fent hordod az orrod. Vigyázz, orra ne bukj közben.

Emlékeztetlek: te nem várhatsz el semmit senkitől. Max megadják, vagy nem. Te csak magadat szabályozhatod.

Szerencsétlen eladó. Mivel nem ismered, nem tudhatod, hogy miért sóhajtozott, és a leírtak alapján egyáltalán nem biztos, hogy miattad. Ő is lehet fáradt, beteg, szomorú. Nem volt veled bunkó, te mégis úgy beszóltál neki, hogy az számomra érthetetlen. Amíg nem bunkó veled és elvégzi a dolgát, jogosan várja el, hogy normálisan viselkedj vele. Nyújtotta azt az emberi minimumot, amit te számon kérsz rajta, ellentétben veled.

Diákként én is voltam eladó (egy kávézóban) és igen, sokszor én se mosolyogtam a vendégre, biztos volt, hogy nem is néztem olyan kedvesen, mert fejben totál máshol jártam. Többször volt, hogy ugyanilyen beszólásokat kaptam, mint amit te produkáltál, de egy idő után rászoktam arra, hogy finoman megcsíptem magamat a csuklómnál, mire elkezdtem könnyezni és tiszta drámát előadtam a vásárlónak, hogy "jaj, bocsásson meg, sajnálom, csak tudja pár napja elvetéltem, és nem tudok koncentrálni semmire" és hasonlók. Aztán még ő kért tőlem bocsánatot, hogyha tudta volna, nem tesz megjegyzést. :D