Egy furcsa, különc, magának való embernek jobb is, ha egyedül marad?

1# Tapasztalatból írom, mert nem egyszer tapasztaltam ezt, több társaságban is. Akkor nyilván velem van a hiba, ennyi véletlen nincs, nem létezik. Gyenge láncszem vagyok, sokszor volt, hogy kinevettek, akár a szemembe is, vagy kibeszéltek, kigúnyoltak, sértegettek engem.

Azért írom, mert szerintem ettől még az egyedüllét is jobb. Azért minek menjek társaságba, hogy kinevessenek? Ha nem nevetnek, akkor is éreztetni fogják a lenézést, jobbik esetben a sajnálatot, rosszabb esetben a szánalmat.

Sokáig gondolkodtam ezen és szerintem nekem úgy, ahogy van a komplett kisugárzásommal van baj. Még csak meg se kell szólalnom, ha csak rámnéz valaki, süt belőle a lenézés, megvetés. A testbeszédem, a beszédhangom, az egész kinézetem irritálja az embereket. Prédát látnak bennem, azt, hogy legszívesebben eltaposnalának engem, mint egy csótányt. Persze van 1-2 pozitív kivétel, akik nem ilyenek, de ugye kivétel erősíti a szabályt.

5# "De inkább gondolj arra neked miért fontos, hogy ők mit gondolnak rólad?"

Mert emberek vagyunk és közösen élünk ezen a világon. És senkivel sem akarok rosszba lenni. Szeretnék elég jó lenni. Tudom sokat kell még fejlődnöm, szeretnék is. Privit nem írok, ide írj légyszi.