Egyedül jobb lakni vagy lakótárssal, ha az embernek nincs párja? Miért?

Ezerszer inkább egyedül jobb lakni. Jelenleg szobát bérlek, vannak lakótársaim, de ha anyagilag megtehetném, biztos, hogy egyedül laknék.

Nem kellene állandóan kerülgetni a másikat, csak az enyém lenne a hűtő, wc-n senkire se kellene várni, főzhetsz, amikor akarsz, az egész lakás a tiéd. Nyitott ajtónál vécézhetsz, addig trónolsz, ameddig akarsz, nézhetsz hangosan filmet és hallgathatsz zenét, finghatsz, ha kedved van, befeküdhetsz a kádba akármeddig.

1-es vagyok

Ja és nem kell a másik sz@rát szagolgatni, a másik szőrét kitisztítani a kádból, a másik verítéke után fürdeni, szagolni a másik bűzét. Addig ég a villany, ameddig akarod, azt csinálsz, amit akarsz, nem kell a másikhoz alkalmazkodnod, telefonálhatsz, anélkül, hogy hallaná a lakótárs, miről beszélsz, akkor mosogatsz, takarítasz, amikor akarsz, oda teszed a cuccaidat, ahova akarod, úgy rendezed be a cuccaidat, ahogy neked tetszik és senki nem fog rosszallóan nézni rád.

Alapból nem értem, hogy jön ehhez a "pár". A lakótárs az nem élettárs.

Amúgy egyértelműen egyedül. Sokkal jobb úgy hazajönni, hogy nincs itt senki, minden úgy van rendben, ahogy ott hagytam, nem a másik szarát szagolom. Vagy csak nem kell zárt szobaajtók mögött ülnöm azt várva, hogy a másik mikor vonul vissza és mikor mehetek végre szarni, fürdeni, enni, bármit csinálni.

1-es és 2-es kommentelő vagyok.

Idegennel nem szívesen lakik együtt az ember, úgymond lutri, milyen lakótársat fogsz ki, viszont egy jóbaráttal is hosszútávon egymás agyára tudtok menni, talán pont azért, mert többet engedtek meg egymásnak, de egy idő után elszakad a cérna.

És még egy csomó rizikófaktort nem soroltam fel az együttlakással kapcsolatban. Probléma lehet, ha más az életstílusotok, pl egyik bulizós, piálós, hangoskodó, míg a másik inkább a nyugalmat szereti, könyvet olvas. Nem fogják egymást kibírni.

Lehet az egyik nappal éli az életét, a másik pedig éjszaka, és emiatt nem fog tudni esténként aludni rendesen, ha a másik fél este csapja ki a nagy bulit.

Ha valaki a párjával lakik együtt és van egy harmadik fél is, akkor nyilván a párnak lesznek szexuális szükségleteik, amit ki kell elégíteniük, úgyhogy kb csendben kell lerendezniük, hogy a harmadikat nem zavarják vele, ne nyögdécseljenek, hogy ooo, aaahh, mert a harmadik felet eléggé zavarhatja és kellemetlen. Ugyanakkor a pár se nagyon tud felszabadultan szexelni abban a tudatban, hogy ott van a lakásban egy harmadik ember. Vagy mit mondanak neki ? Bocsi, dugni akarunk, légyszi menj már el innen olyan fél-1 órára ?

Problémát okozhat, ha valaki nagyon rendszerető, azaz minden egyes potcicát számontart és cimkéz, míg valaki kevéssé az. Ez nem azt jelenti, hogy trehány disznó, hanem nem ma, hanem mondjuk holnap mosogat el, és nem kap szívinfarktust, ha egy kis piszkot lát a földön.

Ugyanúgy problémaforrás lehet, ha valaki a 21 fokot szereti, a másik viszont fázós és felveszi 24-25 fokra a fűtést. Igaz, le lehet venni az adott szobában a fűtést, de semmi kedve nincs az embernek plusz 10 ezer forintot fizetni a rezsibe azért, mert valaki gázkamrát csinál a lakásból.

Szintén vita tárgya lehet a ki-mikor-hol takarít. Illetve ha a lakótárs haverokat hoz fel, én meg mondjuk szeretnék egyedül lenni, akkor nem feltétlen repesek az örömtől.

Illetve a tudat, hogy idegennel lakom együtt, akiről kb semmit sem tudok, eléggé frusztráló. Hogy hallja minden léptemet, hogy hallja, ahogy sz@rok a vécén, vagy ha beszélek valakivel, sokszor egymást kell kerülgetni, ha ő kimegy pl főz, wczik, akkor én nem mehetek ki.

Illetve az is zavaró, hogs mindenen osztozni kell, a hűtőn csak a fele rész az enyém, vagy 1 sor, a wc-n egymást váltjuk, az egyik ráteszi a sz@ros seggét a wc-re, majd jön a másik, elég gusztustalan. Egyik lemossa a verítéket magáról fürdésnél, majd váltja a másik izzadsága, egyszerűen undorító.

Ja és zavaró, hogy csak egy kis luk az enyém, egy szoba, holott lehetne akár az egész lakás is, bejárhatnám az egész lakást és nem lennének no-go zónák. Szabadabb lenne sokkal.

A pénz miatt sajnos azonban az egyedül lakást nem engedhetem meg magamnak.

Szerintem lakótárssal jobb. Én laktam együtt 5 emberrel is (ebből az egyik mondjuk a pasim volt), egy csávóval volt egyedül probléma, nem volt tekintettel másokra, hangoskodott folyamatosan. Miután ő elköltözött, maradt egy tök jó lakóközösség.

Van kihez szólni, tudtok együtt főzni.

Én igazából begolyóznék egyedül egy lakásban, akkor már inkább maradnék a szüleimmel. De ezt neked kell tudnod. Ha nagyon introvertált személyiség vagy, akkor akár jobb is lehet egyedül. De igazság szerint nekem minden egyedül élő ismerősöm szenvedett a magánytól, és előbb-utóbb vagy visszament a szüleihez, vagy szerzett lakótásat.

Soha semmiért nem adnám a lakótásakkal eltöltött éveket, nagyon buli volt. Pedig én egyke is vagyok, szóval igazán mélyvíz volt ez nekem, de imádtam. Mondjuk mi mind trehány disznók voltunk, szóval ebből nem volt konfliktus.

6: Szóval te feladnád a szabadságodat, hogy a nyájhoz tartozhass ?

Nem tudom, nekem ez az együttlakás dolog olyan, mint amikor a disznók lökdösik egymást, hogy ki-ki hamarabb érjen a vályúhoz.

Jobb esetben olyannal laksz együtt, aki a barátod, de komolyan mi a jó abban, hogy melegítitek a wc-ülőkét egymás után ?

Meg egymás után fürdés, ki tudja milyen fertőzéseket lehet elkapni azonkívül, hogy egyáltalán nem higiénikus.

Kevebb kaját tehetsz be a hűtőbe, mert a többi mellé nem fér bele.

Mondjuk utolsó sorodban te magad írtad, trehány disznók vagytok, így már értwm az egészet.

Szóval ez az együttlakás dolog csak a Jóbarátok című sorozatban működött, nincs realitása, a kommunizmus meg ugye megbukott..

9-es Aha, örültem az autonómiámnak mint majom a farkának, amikor a barátaim a koliban buliztak vagy random hétköznap este összeültek filmezni, enni-inni a lakótársaikkal az albérletben és küldözgették a képeket, hogy milyen jó a hangulat. Persze, átjöttek hozzám is párszor, de akkor az egy külön megbeszélt program volt és nem egy átlag szerda este.

Én minden percét gyűlöltem annak, amikor egyedül laktam és semmi pozitívumot nem tudok megemlíteni. Voltam kollégista és ott 2 szoba-, illetve 3 lakótársam volt - ehhez képest talán picit jobb volt, de még ezt sem jelenteném ki egyértelműen. Nekem egyszerűen szükségem van arra, hogy legyenek körülöttem emberek. Számomra nem annyira fontos az általad emlegetett autonómia.... ami amúgy nem is értem, hogy miért ne lehetne, ha lakótárssal élsz együtt, hiszen ugyanúgy azt csinálsz, amit akarsz csak legyen benned egy alapvető figyelmesség, kompromisszumkészség és megértés. Én egy úgynevezett családban nőttem fel, ahol ezt megtanultam.