Egyedül jobb lakni vagy lakótárssal, ha az embernek nincs párja? Miért?

Amúgy fiatalon jó dolog a "közösség" akár lakótárs, akár kollégium, de nekem már 23-25 évesen igényem lett volna egy kis nyugalomra, sajnos 30 éves koromig esélyem nem volt önállóan lakást bérelni.

De tény, hogy nagyban függ a lakótárstól is a helyzet. Kollégiumban is össze ültünk 1-1 szobába, de a baráti társasággal. Mellette meg sokszor kaptunk olyan szobatársat, akivel fél év alatt 2 szót nem váltottunk.

Lakás ugyanez. addig jó míg "haverok" vagytok. A gond akkor van, amikor kicsit elvonulnál, kimaradnál, de a másik ember miatt átjáróház van, te meg nem tudsz kijönni a szobából, mert ha ott vagy útban vagy, de ők meg neked vannak útban.

És hiába a figyelem, meg kompromisszumképesség, egy idő után az embernek töke tele lesz, hogy a saját "otthonában" is kompromisszumok között kell élnie idegenekkel.

Egyedül.

Lehet, hogy csak azt hiszed hogy ismered azt akivel összeköltözöl.

Tudom, hogy velem sem könnyű együtt élni, de én kb egy csendes senki vagyok mintha itt sem lennék, cserébe a lakótársam halálra idegesít, mert hangos és rendetlen. Azt hiszem tökéletesen megértettem a 'lakva ismerszik meg az ember' kifejezést. Most az anyagi helyzetem miatt maradok amíg lejár a bérleti szerződés, de soha többet bérlő-társat! Inkább fizetek valamivel több önrészt, de akkor nem kell elviselnem egy másik embert.