Mennyire gázos lakótárssal lakni?

Hú de jó neked, mikor én egyetemista voltam ketten béreltünk egy egyszobás lakást, 15+rezsire jött ki (pedig "csak" 10 éve volt Pesten), és még így sem fizettünk elő netet meg tévét, hogy kijöjjünk :D Tudom, egyéni probléma, csak azért írom le, mert még így egyetemi éveim legvidámabb időszaka volt. Nehéz szak, építész vagyok, az sem egyszerű, de végigdolgoztam az egész egyetemet, az MSC-t már főállás mellett tettem le levelezőn, a lakóhelyemtől 600 km ingázással. Lehet sírni, hogy kinek mi a nehéz, meg mi a fáradtság. És én még szerencsés vagyok.

Na de a lényegre.

Nekem mindig szerencsém volt lakótársakkal, sőt szobatársakkal (azóta is tartó barátságok alakultak ki), de elég jól alkalmazkodó pasi vagyok, nőkkel sokkal nehezebb a helyzet. És ne haragudj meg, de te nagyon durván el vagy kényeztetve, természetes, hogy szenvedésnek fogsz megélni egy belvárosi panelt egy lakóparki lakás helyett.

Egyedüli jótanácsom lenne, illetve kérdés, hogy miért nem hívsz magad mellé valakit a mostani lakásba? Pl. csoporttársat, akit ismersz, te választasz ki, tudtok együtt taxizni, bejárni a suliba.

simán költözz, ne vacilálj rajta sokat, felesleges. Ahogy előttem írták, az albi, meg a lakótárs, az lutri.

Lehet, az albérlet szépen néz ki első látásra, de benne van, hogy miattad tisztították ki, az év többi napjában, meg szemétdomb.

Lehet, hogy a lakótárs első bemutatkozásra kedves, udvarias lány, de aztán egy szörnyeteget rejteget bellül, aki tönkretesz.

Lehet a tulaj laza, kedves, de aztán a nyakadra jár, ellenőriz, és leszarja a gondokat a lakásban.

Ez lutri, de nem vagy odakötve, ezek kiderülnek, fogod magad, és tovább állsz.

Hidd el nekem, 19 éves korom óta albérletezek, ezekből amit felsoroltam, mind megtörtént velem.

Sosincs szerencsém az albérletekkel, ezért laktam már vagy 20 helyen, mindig történt valami, vagy egyszerűen nem bírtam a légkört, és költözés mellett döntöttem.

Persze költözni nehéz, lelkileg, és fizikailag is, mindenki utál költözni, de sokszor megéri, te esetedben nem jobb helyre mész, de több pénzed marad.

Az, hogy mennyire gázos, 2 dolgon múlik, mennyire vagy türelmes a lakótársaddal szemben, mert senki sem tökéletes, a másik mennyire alkalmaszkodsz a másikhoz. Mert éltem egy csajjal együtt aki meglátta a szálkát az én szememben, de a deszkát nem látta a sajátjában. Nekem kellett alkalmaszkodnom őhozzá mindenben.

még annyit, hogy tudod mit jelent együtt lakni mással? Ott lesz mindig, amikor nem akarod akkor is. Ott lesz amikor beteg vagy, amikor magányra vágysz, amikor pasit/csajt viszel fel magadhoz, hangos lesz, szarszag a vécében, és olyan idegenek lesznek a lakásban, akikkel amúgy szóba sem állnál. Még ha normális embert fogszki akkor is. Ha ez túl sok, akkor te nem albérletbe való vagy. Kíméld is meg magadat a szenvedéstől, mert úgy fogod érezni.

26F

Évekig laktam másokkal, abszolút semmi gond nem volt (egy esetet kivéve, amikor folyton maxra tekerték a termosztátot), majdnem olyan volt az összes lakótárs, mint egy sima szomszéd. Alig beszéltünk két szót. Igen, ha épp fürdött/pisilt, akkor én nem tudtam, de ez egy családban is így van.

Nem mondom, hogy nem járhatod meg, mert persze, a pakliban sok minden benne van... De annyira nem tűnik számomra vészesnek, ahogy olvasom.

Hát nézd, én szívesen cseréltem volna veled, amikor még albérletben laktam...

Főleg az ára miatt, meg hogy nyugodtabb helyen van.

Mert én meg az a típus vagyok, aki nem szereti a belvárost.

Amúgy ha az ablakod alatt mennek a villamosok, főleg egész éjjel, mint Budapesten a 4-6-os, akkor meg fogsz bolondulni abban a zajban.

Legalábbis én nem bírtam, soha nem tudtam kipihenni magam, mert zárt ablakok mellett is óriási volt a zaj.Úgyhogy el is költöztem onnan.

Ha el is költözöl, csendes helyre menj szerintem. Vagy a mostani helyedre szervezz be valakit, aztán elosztjátok a kiadásokat. Ha meg nem tetszik, akkor kidobod.