Más is nagyon kártékonynak, toxikusnak tartja a "mit bántál meg az életben" mantrát?

Annyira nem érdekel téged a téma, hogy kérdést teszel fel róla :D Teljesen szánalmas amit csinálsz, de kérlek erre is írj egy 10 soros kisregényt hogy igazából teljesen jól érzed magad meg minden, senki se hiszi el és magadat se tudod becsapni örökre ;)

Ha te szenvedni meg tagadni akarsz akkor tedd azt, csak ne más legyen a nemnormális mert ő képes fejlődni

Kérdező kommentje:

"elkanyarodtunk a témától, nem rólam van szó"

Kérdező eddigi megnyilvánulásai:

"Mit kéne megbánnom? Mindent úgy tettem, ahogy azt az adott pillanatban a legjobbnak gondoltam. Amire az akkori tudásom szerint képes voltam, amire abban a helyzetben képes voltam. Ha visszamehetnék a időben, mindent 100%-ban ugyanúgy csinálnék és nagyon nagy eséllyel ugyanazokat a "hibákat" követném el, mint régen."

"A "hibáim" nélkül meg nem lennék most az, aki. Semmit sem bánok, én így vagyok tökéletes, ahogy vagyok, akinek meg nem tetszik, az tehet nekem egy szívességet. Aki meg másképp gondolja, az úgy hülye, ahogy van.."

"Én úgy vagyok tökéletes, ahogy vagyok, tökéletes élettel, hogy ki mit gondol róla, az nem érdekel. Nem foglalkozom negatív energiákkal. Pont olyan vagyok, és pont olyan életem van, amilyet én akarok. Az, hogy irigységből, vagy rosszindulatból másképp gondolja valaki, nem számít, teljesen hidegen hagy."

"Mindent úgy tennék, mint ahogy tettem, a hibáimmal együtt, sőt, emeljük a tétet, a hatványára is emelném. Csak azért is!"

Innentől értelmét veszíti maga a kérdés, hiszen a kérdező szemmel láthatóan nincs azon a szinten, hogy képes legyen objektív vitát folytatni. Képtelen elvonatkoztatni önmagától egy olyan témában, amit csak objektíven lehet értelmesen megbeszélni.

A fejlődés nem kényszeres megfelelés másnak. Legalábbis nem erről kéne szóljon.

"Valójában nem a hibák az ellenségeim, hanem a többi ember, aki rámutat erre és kigúnyol, kinevet. Őket kell kizárnom az életemből"

Megértem, ha fájt teljesen jogosan érezted így. Emiatt falakat húztál feléjük, rendben.

Nem fog mindenki bantani néha aki rámutat a hibáidra nem bántószándékkal ergó nem azt mondja, hülye vagy. Hanem próbál segíteni kritikát fogalmazz meg.

Ha felveszünk egy álarcot, a tökéletesség álarcát sokszor azert csináljuk mert mélyen belül fáj nem bírunk mit kezdeni ezekkel az érzésekkel nem akarjuk hallanni azokat a szavakat amiket ránk agattak. Elzárunk mindenkit, kialakítunk a felszínen egy képet amit szeretnénk, hogy lássanak mások, de ez a kép nem teljesen mi vagyunk. Az érzéseink és gondolataink a belső világunk is hozzánk tesznek. Nem más nem fog ismerni úgy minket mint mi ahogy látjuk magunkat belül nem fogja ismerni a múltunkat teljesen sose fog megérteni ő egy külső szemmel nézz néha lehet neki is egy reális képe mert máshogy látja a dolgokat de néha meg tud látni valami olyat amit te/mi éppen nem látunk.

Volt régen egy tök jó idézet bár azóta nem találom hiaba keresem :D

De valahogy úgy szólt hogy más ahogy mások látnak minket más amit gondolnak más ahogy te látod magad és más ami belül van valami ilyesmi bár örülnék ha megtalálnám. És mindenkinek lehet egy kis maga igazsága a dologban érdemes meghallgatni. De ha sértegetnek azt nem tűrni. A mögé is lehetne latni. De ott inkább állj ki magadért.

Egyébként tényleg nem rossz dolog az önismeret ha egyszer kedvet kapsz hozzá. Olyan dolgokat nyújt amit általában masoktól varunk nem magunktól. És segít reálisabban látni magadat

Nem a kérdező ellen szól:

Ez az "Egyébként meg mindenki tökéletes a maga módján." dolog pont, hogy arra billentette a narratívát sok esetben, hogy pontosan emiatt a mondat miatt nem akarnak, hajlandóak egyesek magukon változtatni, a párjukkal pl. kompromisszumokat kötni. Ezek miatt van sokszor konfliktus, sértődés, holott vannak olyan esetek, helyzetek, amikor bennünk van a hiba, és rajtunk áll vagy bukik, hogy azt rendbe tudjuk-e hozni.