Kire mondanátok azt, hogy életképtelen?

Akik a legbagatellebb problémákat sem tudják megoldani segítség nélkül, mert akkora kihívást okoz nekik, mindezt mindenféle mentális betegségtől, lustaságtól mentesen. A komplexebb dolgokról nem is beszélve.

Van olyan szaktársam egyetemen, aki rendszeresen panaszkodik nekem, hogy ezt nem tudja megcsinálni, azt nem tudja megcsinálni (múltkor a sütés-főzés volt, de boltba sem mer/tud egyedül elmenni), és mindig van valaki, akit ilyenkor ugraszt, hogy segítsen, vagy helyette oldjon meg.

Ahogy az első mondta: a mindennapi élethez szükséges legalapvetőbb feladatok komoly részét nem képes önállóan megugrani, ezért a helytálláshoz folyamatosan külső segítségre szorul.

Fontos, hogy szeirntem ez nem személyiségjegy, hanem állapot. Szerintem az életképtelen emberek mellett mindig volt valaki, aki meg akarta menteni/óvni/kímélni őket.

Nagyon jó példa erre egy nő ismerősöm, akinek nincs végzettsége, soha nem volt állása, nincs jogosítványa, még úszni sem tud. A múltkor lepődtem meg, hogy tud biciklizni. Az már a hab a tortán, hogy egészségügyileg is rottyon van. Viszont nála is meggyőződésem, hogy ha nem lett volna mindig ott az anyja, meg 16 éves korától a későbbi férje, akkor már nem ilyen lenne, mert az élet rákényszerítette volna, hogy fejlődjön.

1

Mert aki szorongó az csak életképtelen lehet?

Nagyon aljas degradalo egy ember vagy

"még úszni sem tud"

Hát, mondjuk úszni elég sokan nem tudnak.

Arra, aki egyébként képes lenne valamit megtenni, és minden eszköze megvan, de ahelyett hogy megmozdítaná a kisujját inkább kesereg.

Pl.: mikor vki 1 órát járkál a konyhában és sajnálkozik hogy de jaaaaaj semmi kaja nincsen, mintha le se esne neki, hogy az nem csak úgy magától ott terem hanem meg kell csinálni vkinek. Ahelyett hogy ebben az 1 órában főzne magának valamit vagy rendelne. Mert hozzavaló és pénz meg van.

"Hát, mondjuk úszni elég sokan nem tudnak."

Nem önmagában a tény, hanem a lista hossza érdekes. Sőt, jobban belegondolva, még a lista sem fontos, csak szerintem sokat elmond egy emberről, ha 35 éves korára semmit nem tud felmutatni azokból a dolgokból, ami egy felnőtt embernél általános.

Pl egy csomó embert ismerek, akinek nincs jogsija, vagy nem hajlandó vezetni, és elboldogulnak az életben, de olyat, akinek van családja, de se jogsija, se munkája, az már ritkább. Ez konkrétan azt jelenti náluk, hogy anya otthon ül, apa meg hozza viszi a gyerekeket munkából rohanva. Itt baromi indokolt lenne anyának szerezni egy jogsit, de úgy 8 éve nem sikerül a projekt.