Máshol is élnek ilyen életképtelen "férfiak"?

Anyám férje annyira el lett kényeztetve az anyja által, hogyha nem mernek neki ételt akkor inkább nem eszik, egy tányért nem rakna be maga után a mosogatógépbe, olyat pedig, hogy megcsináljon saját magának egy rántottát/kávét/teát elképzelhetetlen. Meg ha gyümölcsöt akar enni azért is anyámat ugrasztja, hogy vigye oda neki és mossa meg.

Ha orvoshoz kell menni akkor anyámnak kell időpontot kérnie, és el kell kisérnie különben nem megy el. Ha hazaér anyámnak kell oda adni neki a ruháját, addig ül az ágyuk szélén amíg meg nem kapja.

A fű/sövény nyírást a bátyámmal nekünk kell intézni, az ahhoz való benzinbe nem ad bele. Ha hazaér csak nyomkodja a facebookot a laptopján és ennyi. Anyámmal közösen magán válalkozók de a cégben is csak azt hajlandó megcsinálni amit ténylegesen a munkája. Ezeken felül 18 éves korom óta be kell adnom pénzt (40ezer forintot), úgy, hogy diákmunkán vagyok és magamnak fizetem a ruhát/magántanárt/telefon/iskolai cuccokat. Karácsonykor névnapkor/születésnapkor muszály adni neki legalább egy tusfürdő szettet különben megsértődik. Itt megjegyezném, hogy én a 18.születésnapomra egy kézfogást kaptam. Nekem kell megfőznöm nekik legalább kétnaponta mivel az érettségire készülve itthon tanulok, de már szekál, hogy nem megyek dolgozni pedig ugyan úgy adtam neki pénzt, bár már kevesli a 40ezret. Karácsonykor plusszba be kellett adnom 10ezer forintot, hogy utána én főzzek meg 3 napon át meg süssem a süteményeket. Értem én, hogy nem vagyok a vérszerinti gyereke de azért szerintem ez sok, amúgy 6 éves voltam mikor anyámat elvette. Szerintetek se egy 50éves felnőtt férfihez illő magatartás ez? Ui: én is fiú vagyok.