Hogy tudnám ezeket a készségeket elsajátítani? Ezek magától alakulnak ki, vagy van rá módszer? Van itt aki csinálja ezt és tudna segíteni?

Az okok amit leírál érthetőek, de nyilván minden pszichés betegségnek vannak hasonló okai, csakúgy egy okés háttérből nem szokott pszichés zavar kialakulni. Nyilván vannak dolgok amiket lehet változtatni, van amin meg nem. Pl ADHD tök jól javítható, de teljesen nem feloldható.

Szóval az okok nem lehetnek kifogások arra miért ne kéne foglalkozni vele, hiszen ha nem lennének, nem lenne probléma sem.

Az meg, hogy nem kell doki, mert tudod honnan ered... és? Ez egy tök jó lépés, hogy tudod, de konkrétan kijelented, hogy nem megoldható. Ami így is van, amíg nem vagy hajlandó megoldani (ami meg a depresszió egyik jellemzője, hogy a beteg nem is akar kilépni belőle).

De valójában pont azon segít, hogy kilépj belőle.

Szóval megintcsak, az, hogy kianalizáltad a helyzeted, az nem jelenti azt, hogy nincs szükséged pszichológusra (vagy pszichiáterre). Elvégre ott nem csak kianalizálnak, hanem segítenek megoldani is.

De a megoldást te elutasítod. AMi persze, szíved joga. Valójában amíg nem fáj nagyon, nem zavar eléggé, hogy lényegében elvesztegeted az életed az álmodozásra, addig igazából nincs is elég motivációd változtatni rajta. Ha neked jó így, hát jó így.

Csak ne állítsuk azt, hogy nem lehet megoldani. Meg lehet, csak nem akarod. A kettő azért ég és föld.

Az meg, hogy nem lehet fizikailag elvenni.... a depressziót, a szorongást, a kényszerbetegséget, a lelki függőséget, a traumatizáltságot sem lehet elvenni az embertől fizikailag, mégis van rájuk gyógymód.

És ezt azért írom le, mert bizony vannak emberek akik eljutnak az öngiylkosságig, mert nem látnak kiutat, miközben kiút lenne, csak ők nem akarnak változtatni. És ez végtelenül rossz körforgás, mert azért lesznek öngyilkosok, mert nem akarják a problémás létet, de valójában kezdeni vele meg nem hajlandóak. Mert az bizony fáj. Szembesülni a probémákkal, dolgozni rajtuk, stb... Nehéz. De a másik két opció a beteg lét vagy az öngiylkosság....

Pont most van szó az öngyilkosságról egy kérdés alatt

Hogy miért kell illetve miért akarják ennyire megakadályozni azt hogy az emberek megtegyék. Ez a kérdés bennem már nagyon rég felmerült már évek óta ezen gondolkodom. Depresszió az egyik leg brutálisabb szenvedés és akinek nincs vagy nem volt soha az soha nem tudja hogy ez milyen és nem értem egyszerűen nem tudom felfogni hogy ha valaki egyszer menni akar, annak miért nem hagyják hogy normálisan el tudja menni és ne kelljen eret vágni a magát… Majd belinkelem a kérdést

A saját álmodozásomra visszatérve.

Erre is azt tudom mondani, hogy akinek nincs, az soha nem fogja tudni elképzelni hogy ez milyen és hogy milyen szintű eufóriát okoz. Persze közben rossz érzés is hiszen nyilván nem történik meg azok a dolgok amik a fejemben le pörögnek, ettől függetlenül még így is nagyon jó érzés erre gondolni.

De a leges legnagyobb buktató ja és a leges legnagyobb problémám, azaz amikor rájöttem az ördögi körre, amit már leírtam. Nekem már nem tetszik a való élet még ha akkor történne is valami jó azt nem tudom intenzíven átélni, mert érzéketlen vagyok teljesen le tompult és teljesen másképp érzékelem a valóságot, mint a legtöbb ember. Írtam már hogy nekem csak az álmodozáson belül tetszik valaki, az életben nem tud olyan helyzet kialakulni hogy tudjam tetszeni…

Legalább annyit elért az elmém 10 + év alatt, hogy a misztikus lényekről valahogy leszoktam, ez szerintem azért lehet mert egyszerűen ahogy egyre idősebb lettem már valós kapcsolatra vágytam és ennyit még én is el tudok ismerni magamnak hogy a misztikus démoni csodalény az már végképp nem fog soha létezni… De nagyon sokáig viszont ez volt a legnagyobb fantáziám.

Ez az ördögi kör. Amikor álmodozom az a legnagyobb vágyam hogy megtörténjen, de amikor az életben történik valami az nem álom és nem én irányítom, így nem tud elég izgalmas lenni.

Arról meg Hogy egész nap szép dolgokat szép férfiakat és esztétikus fotókat nézegetek a Pinterest en egyszerűen nem akarok leszokni és lemondani még akkor is hogyha megnehezíti a valós életet, mert annyira jó érzést okoz bennem, és annyira ilyen voltam egész életemben, hogy egyszerűen nem akarom ennyire meghazudtolni önmagam és nem akarok lemondani erről az eufórikus érzésről…

Sőt néha még vannak félelmeim is, hogyha elkezdenek hangulat stabilizálót szedni, akkor elmúlna ez az eufória érzés, amitől én félek

Most pont vagy Egy új, egy pár hónapos kattanásom, maga a fiú és nagyon tetszik de legfőképpen a hangja ez még egy másik agymenésem hogy felismerem hogy ki az az egy százaléka a férfiaknak akiknek ez az igazán zseniális csodálatos szexi hangja van és egy hétig zsinorban tudnám hallgatni. Ez is nyilván egy kattanás nyilván a nők 99 százaléka nem ilyen és soha nem is lesz ilyen és nem értik hogy ez nekem miért ilyen jó nekem viszont NAGYON jó És a szar életemben a magányomban ez az egyik jó dolog most épp hogy az ő hangját hallgatom… És kiráz tőle a hideg libabőrös leszek erről sem szeretnék lemondani.

Én nem vagyok alkoholista, de eltudom képzelni hogy mit okoz az alkohol annak aki függ nyilván arról is le kell szokni ha nem akarsz beteg lenni, de nagyon nehéz lehet. Mondjuk ezt a két dolgot nem lehet összehasonlítani csak maximum kis mértékben. Hibákért továbbra is bocsi, diktálom

https://www.gyakorikerdesek.hu/egeszseg__mentalis-egeszseg__..

Meg lehet nezni hogy egyetértenek velem

Azért nem akarják engedni a depresszióst, mert lehet, hgoy depressziósan úgy érzi nincs kiút... de a depresszióból ki lehet gyógyulni és aztán már máshogy fogja gondolni.

Ismétlem, tudom milyen az álmainkban élni, én is javarészt csak ott érzek elégséges kontrollt. És megint csak ismétlem: a pszichológusom engem hozott már ki a depresszióból.

Mint amikor valaki egy sötét szobában kétségbeesik, hogy nem találja meg ezt vagy azt és fel akarja adni... aztán valaki megmutatja neki hogyna kapcsolhatja fel a lámpát. És rájön, hogy tök szükségtelen feladni, van egy új eszköze amivel már könnyen meg tudja oldani a problémát. Ilyen a depresszió is.

De mi van akkor ha meghal egy depressziós? Semmi

Tok mindegy a világnak hogy vki 30 vagy 80 évesen hal meg…

Nekem az MD nem múlna el a depresszióval

Akkor is bőven csináltam már amikor a depresszionak, rohamoknak meg nyoma sem volt…

És most is akkor is csinálom amikor jobban vagyok

Sőt. Hogy akkor nem csinálom, amikor a depressziós szakaszban abszolút semmit nem érzek… De ahogy már mondtam az nem egy élhető állapot…

A sötét szobát ne hasonlítsd már egy súlyos depresszióhoz.

Van olyan akin nem lehet segíteni

És ez csak egyre rosszabb lesz ahogy telik majd az idő, ahogy öregszem ahogy csúnyúlok…

"De mi van akkor ha meghal egy depressziós? Semmi"

Mondd ezt akor, ha anyád öli meg magát. Vagy a házastársad. Vagy a gyereked.

"Van olyan akin nem lehet segíteni"

Ez igaz. Aki nem akarja, hogy segítsenek rajta, azon tényleg nem lehet.