Hogy tudnám ezeket a készségeket elsajátítani? Ezek magától alakulnak ki, vagy van rá módszer? Van itt aki csinálja ezt és tudna segíteni?

Nem értünk egyet, de ok.

Nyilván aki kimondottan tehetségtelen, az sok fejlődés után sem fog a csúcsra jutni... de atótl még egy okés szintet simán elérhet.

Más kérdés, hogy egyáltalán kérdekli-e, elvégre a legtöbben tizenévesen eldöntik, hogy mit szeretnek és mit nem és amiben kimondottan rosszak, azt jellemzően nem is fejlesztik egyáltalán.

A lényege A mondandómnak az is lett volna, hogy ez a dolog súlyos pszichés problémák egyik velejárója. Az egy dolog hogy én rohadtul élvezem, pont mint a drog függő a heroint de találsz olyan embert a földön, olyan szakértőt, aki arra buzdítanak egy drogfüggőt hogy csináld csak? Hat nem

Más helyzet mert ebbe nem halsz bele, de földi életet nem lehet élni vele…

És én mint extrém módon érintett sem tudom megmondani hogy pontosan mi zajlik ilyenkor a fejemben, és hogy mi kell ahhoz hogy valaki ténylegesen tudja csinálni pláne ilyen magas szinten. Sőt még azt sem tudom megmondani, hogy amikor egy filmben vagyok benne és én vagyok nyilván a női főszereplő, akkor most pontosan mit akarok. Azt képzelem el, hogy színésznő vagyok és most épp forgatunk, vagy benne vagyok a filmben ami ugye nem lehet mert olyan nincs hát ez egy konkrét Paradoxon… Először 17 évesn jutott eszembe ez a dolog hogy most akkor konkrétan miről is álmodozom arról hogy forgatunk vagy arra hogy benne vagyok a filmben ami ugye nincs. És az a mai napig egy hatalmas ambivalencia fejemben. De én már olyan szinten vagyok, hogy sokszor összeveszek saját magammal, hogy melyik sztorivonal lenne A legizgibb, vagy haragszom magamra amiért az a sztorivonal amit elképzeltem úgy érzem hogy már nem elég izgalmas.

Valószínű hogy a klinikai depresszió mellett jelenleg ezért sem hiányzik annyira semmilyen emberi élet forma semmilyen társaság, mert mindent szó szerint mindent megtudok élni a fejemben ami a valóság és az álom közötti átmenet. A hibákért elnézést ha vannak de diktálom és ilyenkor mindig össze-vissza irkál. Ezt most ide mint leírtam mint nagyon súlyosan érintett a kérdező kívánsága úgy látszik teljesült mert talált egy nagyon erősen függőt aki ráadásul pont Itt van és pont magyar.

Szóval eldöntheti ennek tükrében, hogy akarja ezt de még egyszer mondom én kizártnak tartom hogy erre magadtól rá lehet szokni illetve hogy magadtól ki tudod fejleszteni ezt.

Biztos vagyok benne hogy csak rendkívül kevés embernek sikerül lesz. Nekem például a tudatos álmodás nem megy és nem is fog soha pedig akartam is nagyon szerettem volna mert amikor véletlenül egyszer kétszer sikerült a leges leg hatalmasabb látói szerelmemmmel álmodni az valami csodálatos volt főleg egy pár napig amíg nagyon intenzíven emlékeztem rá. Nyilván velem az álmodozasban mert abszolút mindent megéltem

Jelen pillanatban például nagyon fel vagyok pörögve és ilyenkor szerelmi szál nagyon intenzív, most nem is egy hanem kb. öt személy van a fejemben akiket akár három percenként képes vagyok változtatni…

De aki erre nem képes nektek ott van az olvasás, engem az rendkívül irritál.

Kivéve a tudományos érdekes cikkek

Egyébként az amit leírtál az nekem is megy gond nélkül, minden utazási időmet vagy egyéb üresjáratomat ez tölti ki. Viszont én nem vagyok függő. Ugyan problémákat okoz a jelen megélése, de nem annyira, hogy ne tudnék fenntartani családi, szülői, párkapcsolati, baráti és munkahelyi kapcsolatokat zökkenőmentesen.

De csak az üresjáratokat töltöm ki ezzel, nem ez az életem.

A legkorábbi emlékem 7-8 éves koromból van, hogy ezt csinálom. De én már 8 évesen Tolkient olvastam. Ha kellett, éjszaka, a paplan alatt, zseblámpával, nehogy a szüleim észrevegyék, hog ynem alszom :D

Szóval szerintem az a 2-3% az inkább a maladaptivitásra vonatkozik, nem az álmodozásra.

Egyértelmű hogy a maladaptivitásra vonatkozik

Csak nekem meg fogalmam sincs, elsem tudom képzelni hogy hogy lehet csak úgy simán álmodozni anélkül hogy ez ne egy film lenne a fejedben…

34, azt én sem tudom, tekintve, hogy nekem is erősen vizualizált, mozgóképes, hangos, szerves dologként jön elő.

Egyébként kezdesz ezzel valamit? Mármint ha már van ezed, simán lehetne belőle valamit létrehozni, még akár pénzt is, ha úgy van.

Ugyan mit lehetne ezzel kezdeni?

Nyilván lehetnek pl rendező ha amerikai lennék de nem az vagyok, másrészt ahhoz is szerencse kell ami nekem sosem volt.

Írni sosem akarnék, ahogy mondtam az irritál.

Másrészt nem akarnám hogy mások tudjak hogy mik a legbensőbb vagyaim… mert ezt én kizárólag azért csinálom hogy megeljem azt amit nem tudok…

Meg nem is lennék rá képes mert jól nez ki kívülről a színésznők élete de közben meg nulla tehetsegem lenne hozza meg olyan lampalazas vagyok hogy egy normális interjút nem tudnék adni soha.

Pedig a hírnév is ott volt mindig az almodozasaim között, azért is mert gyerekkorban nárcik neveltek es nagyon vilagsztarnak szántak… nyilván röhejes elvárás volt.

De a vágyat sajnos sikerült elültetni bennem.

Közben semmilyen konzekvens nevelést nem kaptam, tehat totál életképtelen vagyok.

Nincs ezen semmi haszon, csak képtelen vagyok a valo életre…

Es ami meg rosszabb hogy a vonzalom az már abszolút nem megy élő emberek iránt

Mindig úgy kezdődik hogy látok valakit, először megtetszik nagyon külsőre, aztán a személyisége, vagy én magam hozzáadok, majd azonnal egy mp alatt jönnek vele a filmek es a vonzalom.

Élőben ez sosincs. Élőben max csak annyit látok szokoevente egyszer hogy jól nez ki valaki, de nincs mögötte sztori, úgyhogy nincs vonzalom. MD közben meg van egyszer akar 5-6

Háát pedig az írás pont egy olyan dolog lenne... mármint nyilván nem feltétlen azt leírni amiről te álmodozol, mert lássuk be, ezek az álmok legtöbbször röhejesek, közhelyesek külső szemlélő számára. ha filmben jönne szembe, valószínűleg azt mondanád, hogy mekkora blődli... De fejben ezek bőven jobban néznek ki, meghát pont azt adják amire neked szükséged van, függetlenül attól, hgoy ez amúgy érdekel-e bárki mást.

De nem is az álmodozásra gondoltam, mint felhasználható eszköz. hanem arra, hogy réslzetesen és kitartóan tudsz elképzelni dolgokat. Mert ez egy jó alap ahhoz, hogy valamit alkosson az ember. A könyv vagy akármilyen módon az írás magától értetődő, ott nyilván egy olyan sztori kell hozzá ami olvasók számára érdekes is lehet, de a cselekmény csak egy dolog, azt le kell tudni írni, és ehhez már képzelőerő kell.

nekem a kalandmesterségben sokat segített amíg űztem és kezd éledezni újra ez a szándék, már csak papírra kéne vetni meg pár számadatot megnézni hozzá és meg is lennék az első kalanddal... Ehhez mondjuk hasznos lenne ha nem itt b*đznám az időt ugye:D

Deee pl a zenében is sokat segít akár egy dallam megálmodásában, akár a megfelelő hangszerelés kiválasztásában. Elvégre ahogy te elképzeled, hogy egy táncmozdulat mennyire menő lehet, úgy én pl elképzelem, hogy a megfelelő pillanatban megzendített didgeridoo mekkora nyomatékot adna egy dalnak, stb...

Faragni szeretnék még, csak a panelben ez elég... körülményes lenne..:D De egy tárgy alapos vizualizálása tök fontos, hogy a végén cska formába kelljen önteni és ne helyben kelljen kiötölni mit is akarunk pontosan.

Hat én Meg elég elfogult vagyok magammal kapcsolatban és kizártnak tartom hogy az összetett nagyon cifra álmodozásaim az olyan embereknek ne tetszenének akik a mai filmeket és sorozatokat nézek és a függőjük

Most is elfogult leszek magammal kapcsolatban, de az nagyon jellemző rám hogy nézek egy sorozatot az aktuálisat abban megtetszik egy szereplő és utána egy szerintem sokkal jobb szerelmi szálat szövök mint amit már megcsináltak a sorozatban.

Csináltam én már sok mindent ami művészettel kapcsolatos

Hangszer, fotózás, tánc. De egyikbol sem lett karrier…

Az ADHD mindenben az utamat állja. Meg a depresszió.

Rendkívül kevés az a szerencsés ember aki a művészetből meg tud élni. Én meg ahogy mondtam extra szerencsétlen vagyok.

Az alomodozasban az is a gond hogy amíg benne vagyok Csak azt akarom, hogy ez most igaz legyen. De amikor meg ténylegesen az életben történne valami hasonló akkor azt meg nem úgy tudnám megélni mint az álmaimban és olyankor meg tuti hogy inkább álmodni akarnék. Illetve ugye álmodozni tehát konklúzió amikor álmodozom akkor azt akarom hogy az legyen a valóság amikor a valóságban megélek valamit akkor meg álmodozni akarok… Na erre találj orvost aki ebből kigyógyít. Nincs

Ráadásul kva későn jöttem rá hogy nekem ez a bajom, hogyha már kb. 20 éves korom óta tudtam volna akkor biztos hogy erőltetve de megmondtam volna magamnak hogy itt van ez a gyönyörű fiú akivel most 23 évesn találkozom és próbálják csak arra fókuszálni hogy most itt vagyok vele élőben és akár erőltessem az érzelmeket, mert hat hét évvel később már nem is leszünk egy országban és akkor meg majd álmodozni fogok arról ami hét évvel ezelőtt itt volt a kezemben, csak Ugye akkor élőben történtek volna a dolgok ami engem akkor egyáltalán nem tudott izgatni, mert kizárólag az álmodozás izgatott. Most hogy már tudom hogy mi a helyzet velem úgy érzem hogy egy kicsit tudnám irányítani azt hogyha az életben meglátok egy lehetőséget pl. Szökő évente egyszer egy férfit aki tud tetszeni akkor erőltetve de a jelenre és a húsvér dolgokra koncentrálok. Sajnos mivel csak nemrég jöttem rá hogy ez marad aktív álmodozás, így nem tudtam mit kezdeni régebben a valós helyzetekkel. A hibákért továbbra is bocsi de diktálom

Hááát azért bátor dolog azt kijelenteni, hogy nincs olyan aki tudna ezen segíteni. Ez ugyanis echte pszichés probléma és ezt bizony pszichológus segíti. A depressziót egyértelműen, az álmodozst meg nem kell megszüntetni, elég csak normális keretek közé szorítani, azaz hogy ne akadályozzon az életben.

Ezt onnan tudom, hogy a pszichológusomnál nekem is terítéken volt ez is:D De persze én 22 voltam akkor. Persze sosem késő.

Pszichés probléma, függőség, de a saját személyembol fakad… több tényező vezetett ide

Bipolaritas

Függő családtagok, én eufória függő lettem

HSP amin nem lehet változtatni

Gyerekkori extrém magas elvárások

Művészi hajlam

Magas képzelőerő

Depresszió

Depresszió miatti sivár élet amiből jött az álmodozás

Asszem ennek a fele elég lett volna hogy ilyen súlyos legyen az állapotom

A dokinak nincs dolga velem mert amint látod én 100%-ig ki tudom elemezni és már meg is tettem hogy miért ilyen súlyos az MD-m…

Ráadásul amint mondtam, ez nem drog vagy alkohol függőség, amit fizikailag el tudnának tőlem venni mondjuk egy elvonón, hanem itt van a fejemben. Most is van egyébként aktuális függőségem. És azt hiszem azt is leírtam már ide, hogy amikor van mondjuk egy két hét amikor totál érzéketlen vagyok, akkor nem álmodozom de akkor meg olyan vagyok mint egy Farönk, ami meg ugye nem emberi állapot és ilyenkor halálra unom magam.

Ezzel pedig, hogy nekem már csak a fikció tetszik végképp nem lehet mit tenni.

Beszéltem a táncos fiúról. Most pont ő van terítéken.

Nyilván akkor is Tetszene, ha holnap rám írna instán, de nekem valójában az a sztori tetszik amit kitaláltam. Amire nyilván - végtelen az esély, mivel ő valójában csak egy háttér táncos, én nem vagyok celeb tehát soha az életben nem fogunk együtt szerepelni a műsorban. De még ha ilyen celeb lennék, akkor sem lenne főtáncos, De még ha esetleg az is lenne és én is celeb lennék és mind a ketten szerepelnek a műsorban még akkor sem biztos hogy együtt táncolnánk tehát van ennek az egész sztorinak minimum öt hat buktató pontja. Pedig nekem csak abban a Folyamatban tud igazán tetszeni amit én kitaláltam, hogy véletlenül. Együtt táncolunk és pár hét alatt kialakul az hogy beadom neki a derekam. Egyébként ez egy kva jó sztori simán lehetne belőle egy sorozatot forgatni.

És most hogy megy a Dancing ez az egyetlen hazai show műsor amit nagyon szeretek nézni, látom hogy vannak párok akik között kialakul és olyan helyzetben vannak hogy lehetséges hogy kialakuljon ez a helyzet és kvára irigykedem is…

Tehat megint jön a nagy buktató.

Amikor nem történik semmi akkor jön az álmodozás, amiben csak arra vagyom hogy Amiről álmodom igaz legyen, de amikor az életben végre lenne valami olyan szituáció ami tetszik az nem az álom tehát ezért nem tetszik. Na ennél brutálisabb ördögi kör nincs is láthatja mindenki aki ezt olvassa, hogy nincs ebből kiút…