Hogy tudnám ezeket a készségeket elsajátítani? Ezek magától alakulnak ki, vagy van rá módszer? Van itt aki csinálja ezt és tudna segíteni?

19, yep, de ez tévedés. Persze van aki "született tehetség" (ami jellemzően amúgy kiskori élményekből táplálkozik), de attól még a fantázia is csak egy készség ami fejleszthető.

Én am nemtom a kérdező férfi-e vagy nő, ajánlottam amit ajánlottam, de persze mindnekinek meg kell találnia mi tetszik neki. Léteznek csajos fantasyk is, igazából a lényeg a világ gazdagságán kell legyen.

És vlaóban, TOlkien nem jó kezdésre. Imádom, nagoyn jó könyvek, de abszolút nem az a fajta amitől majd bele fog szeretni az olvasásba az ember:D Eragon, na az már jóval inkább.

De amúgy ha meg valaki kimondottan menekülni akar a realitásból és ezért akar fantáziavilágot... az inkább pszichológushoz menjen, mert jóval hasznosabb hosszú távon megtanulni itt élni, mint elmenekülni.

Gyerekkorban szerintem nagyban hozzájárul az pl, hogy a szülők mennyit olvasnak a gyereknek, meg mennyit játszanak velük. Meg persze a testvérek, akiktől eltanulják, hogy találjanak ki ilyen-olyan játékokat, de mindennek az alapja lényegében, ahogy 20as írta a hosszabb kommentjében, és szerintem is hozzájárulnak a könyvek. Amúgy tiniként én se szerettem olvasni, sőt majdnem rühelltem, amíg meg nem találtam az olyan könyveket, amik tetszenek, a többi meg már történelem.

Csajos fantasy-k már majdnem romantikusok :D, egy jó kis trónok harca sárkányokkal, vagy éhezők viadala, a kiválasztott sorozat… és erre elkezdek csajosokat sorolni… :)

És igen 20nak igaza van, a realitásból ide menekülni ideig-óráig oké, de a gondokat meg az életet nem oldja meg.

Talán a Kreativitás fejleszthető valamennyire, de a fantázia nem igazán. Szerintem a Kreativitás és csak kis mértékben, nem véletlen hogy valakinek olyan munkája van ahol kizárólag kreatívnak kell lenni, más meg mondjuk elmegy pénzügy és számvitelre

Ha nekem valaha azt kellett volna tanulnom, vagy gazdálkodás és Menedzsmentet, akkor inkább fejbelőném magam. És valóban nem is vagyok jó az életre, mindenféle hivatalos dolgok intézésénél olyan görcsben van a gyomrom és olyan hányingerem van hogy legszívesebben ott halnék meg.

Én nagyon művészi hajlamú vagyok, nagyon erős fantáziával és rendkívül kreatív + ehhez jönnek a pszichés problémák innentől kezdve nem csoda hogy ennyire magas szinten űzöma maladaptiv álmodozást.

És bár hiába számít mentális problémának és hiába nem megy közben a való élet én nem akarok Erről leszokni soha, mert ahogy mondtam extrém eufóriát okoz. Már több mint 20 éve

És amúgy sem tervezek hosszú életet, nem is lesz az úgyhogy nekem nem is kell megtanulnom ebben a száraz szürke unalmas szár életben élni, inkább maradok a fantáziavilágban, ahol természetfeletti dolgokat is átélhetek

23, a szöveged nem támasztja alá az állításaidat.

Azt omndod szerinted nem tanulható, mert vannak emberek akik kreatív munkát végeznek, van akik meg nem. Ez hol érv erre?:D

Gyerekkorban van eg yhalom hatás.. mennyire engedték a gyreeket szabadon felfedezni, eleve mennyire volt biztonságban a gyerek, mennyire tolták elé készen a dolgokat, vag yneki kellett elérnie, mennyit meésltek neki, mennyire volt ingergazdag az élete (pl utazások), mennyit találkozott változatos zenével, stb...

Ebőbl kialakul egy szint, amit felnőttek esetén tekinthetünk "vleünk születettnek" ami ugye nem az, de a lényeg, hogy egy adott eszköztár.

De attól még fejleszthető. Hogyan? Hát pont ugyanúgy, ahogy kiskorban. Rengeteg változatos és lehetőleg interaktív ingerrel.

A kreativitás nem egyéb mint az ismert dolgok összekapcsolásának képessége. Ehhez visoznt sok dolgot kell ismerni, sok aspektust kell bennük megfogni és bátornak kell lennie a variálásban. De ezekre simán vannak gyakorlatok.

Nem véletlen, hogy az ember meg tud ihletődni.

Én pl egy időben mesélő voltam asztali szerepjátéknál. Aztán volt egy váltás, meg bkeöltöztem panelba, ráadásul itthonról dolgozom évek óta, alig érnek jó ingerek és egyszerűen nem tudok kitalálni új sztorikat. Aztán a múltkor elutaztunk Svájcba, és ahogy ott álltam a tónál ami tükrözte a hófödte hegycsúcsot, elkezdtek bevillanni kalandötletek. Egy ilyen helyszín milyen lehetőségeket rejthet. De ehhez kell az inger.

És persze, mesélhet egy ember sokat pl egy sivatagról úgy, hogy igazából csak egyetlen képet látott róla... de ha ez az ember lemenne Egyiptomba és megcsodálná a gigászi és ősi épületeket, látná a Nílust, a piacokat, az éjszakai égboltot, akkor 100000%, hogy a meséi jóval színesebbek lesznek.

Azt omndod szerinted nem tanulható, mert vannak emberek akik kreatív munkát végeznek, van akik meg nem. Ez hol érv erre?:D

Ez után már tovább sem akartam olvasni, de azért válaszolok

Azt sem érted amit írok.

Olyan ember fog kreatív munkát végezni aki alkalmas erre genetikailag, aki nem az, az a büdös életben nem fogja ezt megtanulni.

Megnézném én hogy lenne egy fantázia nélküli emberből író vagy forgatókönyvíró vagy rendező

Én mind a 3 lehetnék…

Itt nem mesemondásról van szó mer arról hogy mit mesélsz el egy nyaralásról.

Hanem arról hogy maladaptiv álmodozó akar lenni valaki. Nem tudsz azzá válni

Ez egy állapot ami vagy megvan vagy nincs

Ma már nem kell elmenni sehova hogy inger érjen mert az internet által ott van a kezedben az egész világ.

Depressziosan többször volt már olyan időszak amikor fél, másfél és 2 évig nem mentem ki a lakásból, csak néha boltba mikor már muszáj volt

Ugyanúgy mentek a filmek a fejemben.

De már gyerekkoromban voltak olyan fantázia filmjeim amiket totál magamtól találtam ki. Most is vannak csak már enyhült a természetfeletti iránti vágyam.

Sőt az MD azt jelenti hogy csak a fikció tetszik..

vki jól leírta

Volt egy munkatársa aki tetszett neki és álmodozott róla

Munkaidőben is amikor látta

Aztán egyszer álmodozás közben odament hozza ez a pasi és mérges lett rá hogy megzavarta az alom közben…

Ez ilyen

Ott van a hús ver ember akiről almodozol és amikor odamegy hozzad akkor már leszarod és irritál

Velem is ez van

Csak akkor jön be valaki amikor én a fejemben megmondom hogy mit hogy csinál. Élőben már hidegen hagy és nem lesz érdekes.

"mit mesél a nyaralásról" - na, hát akk te sem érted amit én írok:D A kalandmester nem a nyaralásáról mesél:D

És értem, nyilván, aki kreatívabb, az nagyobb eséllyel végez kreatív munkát.

De ez nem érv arra, hogy a kreativitás fejleszthető-e vagy sem. Mármint igen, nyilván igazad van benne, de ez hogy jön ahhoz, hogy fejleszthető-e a kreativitás?

A maladaptivitást szintén mellőzzük, mert az csak az álmodozáshoz való viszonyt jelzi, jelenleg a fantázia és a kreativitás a téma, nem pedig az, hogy az ember drogszerűen vagy hobbiszinten űzi.

És persze, mentek a filmek a fejedben, mikor otthon ültél. De azt is leírtad, hogy a Dancing with stars vagy miről álmodozol, azaz lényegében te is csak azt használod fel ami inger ér. Nyilván az ember tesz hozzá, nem is keveset, de meglévő tapasztalatokból, ingerekből építkezik, nem pedig a semmiből.

27esben meg megint scak a függő létről írsz. Értem, de ez nem csatlakozik a kreativitás és a fantázia témájához. Ez leginkább a drogfüggéshez hasonlít. Ahogy az is, hogy leírtad, hogy lényegében te nem akarsz élni, csak az álomvilágodban. Szíved joga, de ismételten: ez nem tartozik a fantázia és a kreativitás témájához.

A kérdező specifikusan arról kérdezett hogy az MD-t akarja csinálni és hogyan tehetné.

Ezt én sem tudtam de leírta hogy olvasta hogy az emberek 2,5 százaléka képes erre(persze kössünk bele hogy hogy mertek fel stb…)

Én magam is azt tapasztalom, hogy 1000%, hogy biztosan nem csinálja ezt sok ember. Álmodozni nyilván mindenki tud de jó lenne milliárdosnak lenni de jó lenne Brad Pittel lenni de jó lenne ezzel meg azzal lenni de jó lenne színésznőnek lenni stb.… Ez az álmodozás. A maladaptiv álmodozás meg az amit én leírtam. Filmek mennek a fejedben van amikor kívülről látod magad van amikor már konkrétan el is játszod amit akarsz… És Beszélsz is magadban.

De ha én nem csinálnám ezt, akkor én sem tudnám elképzelni hogy mi ez és hogy hogy néz ki és hogy működik pontosan