Volt már olyan, hogy szerveztetek egy bulit (vagy a szüleitek szervezték) és nem ment el rá senki?

Általános iskola volt és nem szóltak előre, mivel nem volt telefon.

Sokaknak nem volt, még otthoni sem.

Összeszokott társasággal össze szokott jönni a legkisebb összeröffenés is.

Ha csak a tetőtérben iszogatunk, flamózunk, zenét hallgatunk, akkor is.

16. szülinapom előtt pár nappal két barátnőm meghívott, hogy menjünk el enni egy klassz helyre. Nagyon örültem, megbeszéltük, a szülinapom reggelén még egy nyálas köszöntést is írt egyikük meg hogy délután tali. Majd kb egy órával a megbeszélt időpont előtt felhív naaagy sajnálkozva, hogy hát elfelejtették, hogy nekik ma edzeniük kell, úgyhogy bocsi, de sztornó a program. Persze bepótoljuk, megígérte.

Életemben nem éreztem még úgy megbántva magam, mint akkor. Természetesen soha nem pótoltuk be és a kedves “barátnőim” innentől minden évben az orrom előtt adták át egymásnak a személyre szabott, kedves ajándékokat meg mindenkinek volt buli, amire azért engem is meghívtak. Én egy csokit nem kaptam soha, a szülinapom mindig az őszi szünetre esett, de még csak fel sem hívtak, odalöktek egy facebookos köszöntést és cső.

Aztán mikor kénytelen voltam érdeklődés hiányában új barátokat keresni, természetesen végképp én voltam a szemét.