Munkahelyi etika: a szabadság kivétele nem úgy etikus hogy az megy szabira adott napon aki előbb jelezte igényét?

Mi ilyenkor egyeztetünk a kollégával kettesben. Tiszteljük egymást annyira, hogy vesszük a fáradságot kideríteni, melyikünknek halaszthatatlanabb a szabiigénye. De amúgy ja, te esetedben olyan nincs, hogy a kiírt szabit sztornózzuk, hát na.

De, van. Amikor a kolléganő elmesélte nekem, hogy kaptak egy last minute nyaralási lehetőséget, akkor visszaadtam a szabimat a kedvéért. Cserébe ő fél munkaidőben letolta az őszi szünetet gyerek mellett, és én mentem el lábat lógatni.

Én nem dolgoznék olyan helyen ahol ezt nem lehet normálisan megbeszélni, ehelyett vasárnap délelőtt jut eszembe panaszkodni Gyakorin.

Ha én csak simán itthon punnyadni vettem ki a szabit, akkor az van, amit a hármas írt. Én meg elmegyek egy héttel később akkor, nem nagy ügy. Persze ezt sem úgy, hogy csak úgy jön a főnök, hogy nincs szabi, de én nem is ilyen tapló helyen dolgozom, hogy csak úgy sztornozzák a dolgokat, nálunk az ilyesmit kérni és megbeszélni szokás. De ebből nem csinálnék problémát. Nyilván ha nekem is olyan programom van, ami fix idős, akkor ragaszkodok a szabimhoz, ha meg úgy látom, hogy szarik a fejemre a munkahely, akkor én is az övékre és elmegyek táppénzre aztán keresek új helyet, hogy ne ezen kelljen legközelebb stresszelnem vasárnap reggel itthon.

Normális helyen igen, alapítványi suliban meg megy a gerinctelenkedés, mint általában szokott

Az megy szabadságra, akinek megengedik, mivel a munkáltató rendelkezi a szabadságai nagyrészével.

Jogilag igen, de társadalmi szempontból, én mint főnök döntök. Ez nálam pofára megy, ez van. :D

Ha ennyi a kontextus, az nem oké. Ha mondjuk teljesen váratlanul haza tud utazni egy Ausztráliában élő rokon öt napra és neked egy kocsmatúrára sincs foglalásod, akkor sima kollegialitás átrakni a szabidat.

Ha a másik kollégával is megbeszélte előre,hogy menni fog,akkor annak lenne elsőbbsége aki előbb szólt.