Hogyan tanulhatok meg hihető műmosolyt és hamis tekintetet, és azt fenntartani munka során, ha az arcom (visszásan) túlságosan kifejező? /vendéglátás/

Már sok kolléga szórakozottan, vagy csak úgy megjegyezte, azonban teljesen komolyan gondolták abban a pillanatban, hogy gyilkolni tudok a tekintetemmel (nem feltétlen személyre, hanem pl.: ránéztem egy tárolóra, aminek van előzménye, miért cseszett fel a látványa). Ugyanez igaz örömre, bánatra, kedvetlenségre, az összes érzelemre. Szemöldököm ugyanez. Alapvetően kedves arcom van, és sajnos ennek mezsgyén helyezkedik, hogy amikor "megfagy", nem szólalok meg, nem mosolygok, nem mozdul a szemöldököm vagy vonom össze, egyszerűen nézek, az egész "megkeményedik".

A szavaimat minden probléma nélkül tudom fékezni és illedelmesen viselkedni, de a mimikámat nem. Most már vendégekkel is foglalkozok, akár felveszem a rendelésüket, akár kiviszem nekik. Szükségesnek érzem megtanulni ezt, én sem örülök viszont hasonlónak. Ebben az esetben őszinteség nem feltétlen áldásos, bármennyire is sok visszajáró vagy egyszeri vendéget szórakoztat a jobb része és mosollyal vonulnak leülni. De amikor már csak csinálom a munkát, mert kell, viszont idegekkel kevéssé győzöm a kellemetlen alakok okán... az nem mosolyogtató vendég szemszögből. Minél több napot húzok le, annál inkább azt gondolom, hogy a vendéglátáshoz szervesen kötődik a jó színjáték.

Hogyan lehet "kifejleszteni ilyen képességet"? Esetleg tükör előtt gyakorolni segítség lenne? Nagyon el vagyok keseredve. Hosszútáv gondolkodom és tényleg tisztesen végzem a feladatokat, de ez a rész sikertelensége nagyon kiábrándító...