40 felettiek, nálatok is jelen van ez az érzés?

44 (F) vagyok, nekem is volt egy ilyen életszakaszom kb. 3 évvel ezelőtt, hogy úgy semminek sem tudtam igazán örülni. Nem voltam depressziós, meg semmi ilyesmi, de mintha eltűnt volna az életemből az ÉLET. Maga az ÉLET. Pont a lényege. A lélek. A tűz. A ragyogás, amiért jó élni. Amitől fellelkesül az ember, amitől úgy érzi, hogy van értelme élni. Olyan... üres volt az egész. Cél nélküli. Csak a nagy semmi, a nagy, lélek nélküli üresség. Csak puszta fizikai létezés. Vegetálás. Egyik nap a másik után. Én sem voltam soha életemben nagy bulizós alkat, de nagyon is szerettem az életemet. Szerettem élni. Nem tudom mi váltotta ki belőlem ezt a változást, hová tűnt belőlem az élet, de eltűnt. Elhalványodott. Semmi konkrét oka nem volt. Nem voltak olyan jelentős események, amivel indokolni tudtam volna, hogy na ezért vagy azért történt minden.

Olyan 1-1,5 évig tartott ez az állapot, és ahogy jött, szép lassan el is múlt. Ahogy azt sem tudom, hogy miért jött, azt sem tudom, hogy mitől múlt el, de egyszercsak elmúlt magától. Pedig semmi nem változott az életemben sem előtte, sem utána. Most már megint minden szép, megint minden jó. Valahogy visszataláltam önmagamhoz, ismét mindennek tudok örülni, az apró dolgoknak is, és mindenben meglátom a szépet. :) Újra van bennem élet. Visszatalált belém. Fogalmam sincs, mitől volt az az életkedv nélküli szakasz az életemben. De elmúlt és ez a lényeg. Bízom benne, hogy nálad is csak átmeneti a dolog, és ahogy jött, maj el is múlik szépen lassan. (Vagy nem lassan.) Remélem. A legjobbakat!