A boldogság hozzáállás kérdése?

Nagyrészt tanulható!

Az emberek többsége ott téved, hogy a nagy boldogságot várja és a sok kicsit nem veszi észre

A boldogság, elégedettség egyfelől következmény, másfelől attitűd, döntés is.

Alapja az a fajta pozitív gondolkodás, hogy meglátjuk mindenben az élvezetet, a jót, a szépet. De fontos hogy önazonosan tegyük, nem hipokrita és képmutató módon, mert az nem hiteles. Tehát ha valaki (mint én) utálja az esőt, annak hiába jönnek ilyen bullshittel, hogy "örülj, ha esik, mert ha nem örülsz, akkor is esik" - ebben a kontextusban ez nem pozitív, hanem irritáló, idegesítő, képmutató és kicsit lekezelő is.

Szóval az álságos dolgoktól tartózkodjunk, mert nem attól leszünk pozitívak, elégedettek és boldogok. De mondjuk vegyük ezt az esős példát, mivel ezzel nekem is a lelkembe lehet gyalogolni. Tegyük fel, hogy elered az eső. Én utálom és senki kedvéért nem fogom színészként eljátszani hogy örülök. Nekem az álbölcseskedő része sem megy, hogy leérvelem magamnak, hogy kell a növényeknek. Mert kell, de attól még nem fogom kevésbé utálni. Viszont megtalálhatom a szépségét a szivárványnak, vagy a felfrissült, eső utáni levegő illatának. Így önazonos és hiteles maradtam, de mégis a boldogságra, a pozitív élményre fókuszáltam.

Más: elmegyek egy szórakozóhelyre a haverokkal, akiket szeretek. Mondjuk a DJ nincs a helyzet magaslatán és ritka fos gagyi szar zenéket ad (pl REMIX). Elbaszhatom az estémet azzal, hogy ezen puffogok, hogy kifizettem a belépőt és szar a zene, de örülhetek mondjuk egy rég látott ismerős felbukkanásának, vagy a barátaim jelenlétének vagy az italnak, amit épp fogyasztunk. De! Itt sem vagyok önellentmondásban, mert nem a szart fogom bebeszélni, hogy illatos, hanem arra fókuszálok, ami jó mondjuk azon az estén. Ami szar az az szar, azt nem kell színesbe öltöztetni :)

Jó döntések sora.Sokszor olyanoké,amiket nehéz meghozni.Pl tudod,hogy egy kapcsolatban több a rossz mint a jó,de racionalizálni kell,hogy te hiába vagy képes teljes szívvel részt venni benne a másik nem érdemel meg mert csak lehúzni tud,sokkal felszínesebb.Sajnos az emberi kapcsolatokban a saját nyugalmunk és fejlődésünk érdekében kell hozni hasonló,nagyon szívszorító döntéseket,másként képes egy ilyen kapcsolat megrongálni a személyes szférádat is.Ez csak egy példa persze,de fontos példa,mivel hatással vagyunk egymásra,hiába nehéz ezt sokaknak beismerni.

Az általános dolgok pedig: normális,értékes életcélok,sok munka mindezért,a tudás gyarapítása,képességek fejlesztése,a világ megismerése.Szerintemaz anyagi jólét egy idő után társul ahhoz,amit szeretünk csinálni és így jók tudunk benne lenni.Én nem szeretem a boldogság szót,inkább a kiegyensúlyozott nyugalmat.Ha az ember büszke tud magára lenni,az már fél siker.Szóval olyan értelemben hozzáállás kérdése,hogy helyes döntéseket hozol és cselekedsz a dolglkért.De az pl hülyeség,hogy bemagyarázod magadnak a kanapén,hogy minden jó,ma jól érzem magam és felragasztod a művigyort miközben minden sz.r.Ilyen nincs.Ilyen hatalmunk nincs a lelkiállapotunk felett.De olysn van,hogy nem süllyedünk bele a sz.rba és minden nap megyünk előre-bár ehhez is nagy önfegyelem és lelki erő kell az elején.