A boldogság hozzáállás kérdése?

Nagyrészt tanulható!

Az emberek többsége ott téved, hogy a nagy boldogságot várja és a sok kicsit nem veszi észre

A boldogság, elégedettség egyfelől következmény, másfelől attitűd, döntés is.

Alapja az a fajta pozitív gondolkodás, hogy meglátjuk mindenben az élvezetet, a jót, a szépet. De fontos hogy önazonosan tegyük, nem hipokrita és képmutató módon, mert az nem hiteles. Tehát ha valaki (mint én) utálja az esőt, annak hiába jönnek ilyen bullshittel, hogy "örülj, ha esik, mert ha nem örülsz, akkor is esik" - ebben a kontextusban ez nem pozitív, hanem irritáló, idegesítő, képmutató és kicsit lekezelő is.

Szóval az álságos dolgoktól tartózkodjunk, mert nem attól leszünk pozitívak, elégedettek és boldogok. De mondjuk vegyük ezt az esős példát, mivel ezzel nekem is a lelkembe lehet gyalogolni. Tegyük fel, hogy elered az eső. Én utálom és senki kedvéért nem fogom színészként eljátszani hogy örülök. Nekem az álbölcseskedő része sem megy, hogy leérvelem magamnak, hogy kell a növényeknek. Mert kell, de attól még nem fogom kevésbé utálni. Viszont megtalálhatom a szépségét a szivárványnak, vagy a felfrissült, eső utáni levegő illatának. Így önazonos és hiteles maradtam, de mégis a boldogságra, a pozitív élményre fókuszáltam.

Más: elmegyek egy szórakozóhelyre a haverokkal, akiket szeretek. Mondjuk a DJ nincs a helyzet magaslatán és ritka fos gagyi szar zenéket ad (pl REMIX). Elbaszhatom az estémet azzal, hogy ezen puffogok, hogy kifizettem a belépőt és szar a zene, de örülhetek mondjuk egy rég látott ismerős felbukkanásának, vagy a barátaim jelenlétének vagy az italnak, amit épp fogyasztunk. De! Itt sem vagyok önellentmondásban, mert nem a szart fogom bebeszélni, hogy illatos, hanem arra fókuszálok, ami jó mondjuk azon az estén. Ami szar az az szar, azt nem kell színesbe öltöztetni :)