Hogy tudsz túllépni az olyan hígagyú idiótákon, akik hárítanak, projektálnak és semmiről se tehetnek?

Egész egyszerűen kizárom az ilyen embereket az életemből és a lehető leggyorsabban elfelejtem őket. Többet ér a nyugalmam már, minthogy igazam legyen. Nem érdemes ilyenekkel leállni veszekedni, magadat húzod fel és a másik csak kiröhög, de bele se gondol a te álláspontodba.

Engedd el szépen, mert mást nem tehetsz.

Ez a helyzettől függ, hogy hol találkozom velük, és mennyire zavarják az életemet.

Sajnos Magyarországon ez a mentalitás abszolút elfogadott, sőt, menő. A legtöbb ember annyira hihetetlenül műveletlen és beképzelt, hogy egyszerűen nem lehet velük beszélni, mert csak rád akarják erőszakolni az akaratukat. Tehát az első lépés: magyarságot feladni, külföldre költözni, ezt a hülye országot örökre elfelejteni. Én is ezt tettem, és sok barátom is. Semmi értelme ezzel a kolbászzabáló, cigit kettéharapó, állandóan hőbörgő-siránkozó népséggel foglalkozni. Dicsőséges ezeregyszáz év meg minden, persze. Azóta ilyenek.

Míg Magyarországon éltem (30+ év), az volt a tapasztalatom, hogy a társadalom általában úgy működik, mint egy csimpánzközösség. Csak az erőszakból ért. Tehát ha olyan helyzetbe kerülsz, ahol létfontosságú, hogy a hangodat meghallják, de egy dürhő paraszt mindenáron túlordít, akkor azt a parasztot erőszakkal el kell távolítani. Ez lehet verbális dominancia, de van, hogy ütni kell.

Példa: Volt egy szomszédom, aki azt hitte, övé az egész ház. Bömböltette a mulatós lármáját, kidobálta a szemetet az udvarra, részegen dajdajozott. A lakók már hetvenhétszer feljelentették, szart bele. Én meg felmentem, és úgy összevertem egy colos vascsővel, hogy nyüszítve könyörgött a tyúkszaros életéért. Megbeszéltük, hogy mostantól a fal mentén közlekedik, ha szembejövök, lehajtott fejjel, illedelmesen köszön, még egyszer egy nyikkanást sem hallok tőle, és a szemét a szemetesben lesz. Megígérte, és úgy is lett. Még a gyerekei is síri csendben, lábujjhegyen közlekedtek. Teljesen jó szomszéd lett. A végén még valamelyest össze is barátkoztunk.

A problémám ezzel nem az, hogy ilyen alakok vannak. Hanem az, hogy csak úgy tudok megszabadulni tőlük, ha te magad is állattá válsz. Ennek nem így kellene működnie. Külföldön ilyen nincs. (Mármint normális országokban.)

A másik klasszikus magyar vonás, hogy képtelenek udvariasan ellentmondani. Csakis úgy tudják kezdeni a mondatot, hogy "Úristen, te teljesen hülye vagy, hát ez nem úgy van, hanem így, mert én jobban tudom!"

Sőt, igazából nem is akkor kezdenek így szájalni, ha tényleg nincs igazad, hanem már azon felhúzzák magukat, hogy valaki szakszerűen szólt hozzá valamihez. Olyan nincs, hogy nem ők a janik! És ha felvilágosítod őket, hogy neked ez a munkád és a szakterületed, akkor diadalmasan közlik, hogy hazudsz, olyanod neked nem lehet, mert hülye vagy! Ő jobban tudja!

Az ilyeneket kellene igazából brutálisan összeverni, és addig tartani láncon, míg szóról szóra nem fújja a helyes választ. Ezek a legkártékonyabb alakok, sokkal rosszabbak mint a sima bunkók, mert ezek a párbeszédet, az eszmecserét, a szellemi fejlődést lehetetlenítik el.

Én két megoldást látok. Vagy kilépsz a problémából, és ignorálod az ilyen embert teljesen. Meggyőzni szép szóval vagy érvekkel úgyse fogod tudni, mivel mindent hárít és kiforgat. Szóval ez a megoldás se feltétlen rossz, vagy gyengeség. A másik pedig hogy lemész a szintjére és ott győzöd le, hogy te leszel a nagyobb állat. Ehhez nem mindenkinek van "tehetsége" vagy épp gyomra, és sokszor eléggé megkérdőjelezhető eredmény is születik. A többség még akkor is el fog ítélni, ha mondjuk a közösség érdekében leckéztettél meg egy renitens barmot. Dehát ez ilyen.

Szóval én úgy látom, hogy ezeknél a fajta embereknél kb ebből a két opcióból választhatsz. Dönts okosan minden esetben, és mérlegelj!