Szeretitek az őszt?

Hármassal értek egyet. A strandolást és a kis túrát felváltja a nagy túra. :-)

35/F

Nem.

Ha olyan lenne mint “a nagykönyvben” akkor imádnám, de a valóságban 10 fokos borongós esős szutyok, minden tele meztelen csigával meg poloskával. 🤢 És hamarosan még korán is fog sötétedni. Már most a tavaszt várom.

Pedig azt szeretném ha szép idő lenne, kellemes pulcsis kirándulóidő, sütne a nap, szép színes lombok, stb 🍁 de ilyen már kb csak a mesében van.

Pulcsis hűvös jöhet. Vacogó hideg nem.

Napsütés jöhet. Eső nem.

Szép színes levelek látványa jöhet. Szürkeség, ború nem.

De a legeslegnagyobb ellenségem a csömcsöllér. Azaz az eső, esős idő.

Nem vagyok cukorból, de utálok megázni, utálom a szép hobbi sportkocsimat összegedvázni is és nélkülözn is. Sajnos a szürke borult idő nagyon rossz hatással van a közérzetemre, amiről nem tehetek. Én ilyen igazi "szánsájnhepi" csávóka vagyok, aki imádja, ha süt a nap, szép idő van és lehet menni autózni, motorozni, bicózni, kirándulni, sétálni és egyszerűen csak jól, de úgy igazi, önazonos módon jól érezni magamat. A gedvázást, a sötét, nyirkos hideget képtelen vagyok élvezni. Ugyan nagyon meleg volt a nyár, de spec én a kánikulában is jobban elvoltam, mint a nyirkos hideg gedva időben. Ideális számomra az lenne, ha 10-30 fok között mozogna egész évben, aránylag szélcsendes, száraz idővel, eső max a növények miatt éjjelente. Nekem ez lenne az áloméghajlat.

A stílus miatt szeretem az őszt

Például az ilyen ing kabátok:

[link]

Nem igazán.

Nem lenne annyira rossz, még nincs elviselhetetlenül hideg, meg nem töltöm minden szabad percemet sötétben, de nagyon lehangol, hogy tudom, hogy innen már minden csak egyre szarabb lesz, egyre hidegebb lesz, egyre rövidebbek lesznek a nappalok, és nagyon sokat kell várni addig, amíg újra úgy igazán jól tudom érezni magam a bőrömben.

Jó részt kinti hobbijaim vannak, a bekuckózás sosem volt a kenyerem, biciklizni, futni, természetes vizekben úszni, túrázni szeretek. Lehet mindezeket csinálni télen is nyilván, de nem komfortos, pl. az uszoda klórozott vizét meg a hárman úszunk egy sávban-t egy lapon sem említeném azzal, mikor egy tóban, folyóban (vagy a végtelen tengerben!!!!) szabadon úszok, az időjárás meg a korai sötét miatt egy csomó óvintézkedés kell, hogy ne sérüljek le, vagy ne üssenek el, illetve nekem ilyen 10 fok körül elkezd folyni az orrom kinn, de folyamatosan, mintha vizet termelnék, vagy nem tudom, rohadt idegesítő kilométerenként megállni kifújni. A természet is baromi lehangoló tud lenni, mikor minden fa, cserje kopasz, szürke, vagy épp arra készül, hogy lehullassa a leveleit és kopasz és szürke legyen, és a sárban dagonyázol. A hideg ráadásul olyan csípős, mintha millió pici tűvel szurkálnának, bizonyos hőfok alatt nekem fájnak a csontjaim, pedig még fiatal vagyok, nem tudom, mi lesz, ha majd öreg leszek, gubbasztok a sparhelt mellett, és havi 10 pulcsit horgolok, hogy ne őrüljek meg a bezártságtól meg a tétlenségtől, mint anno öreganyám?

A stil meg nagyon pacek ilyenkor is, csak a lőtéri kutya nem látja, mert takarja a kabát. Ja, és ha már öltözködés: bemész valahová, ahol fűtenek, 2-3 réteg ruha le, és ezt egy nap számtalanszor meg kell ismételni.

Szóval nekem az ősz ezt jelenti, menetelünk a még szarabb télbe. Kb február közepén szoktam azt érezni, hogy oké, innen most már egyre jobb lesz, addig egyre csak rosszabb. Pláne azóta, hogy nincs normális tél, mert mikor gyerekkoromban rendesen havazott, akkor úgy voltam vele, hogy oké, lehet, hogy sírtam hazafelé, mert annyira fájt a kezem a hidegtől, de legalább szép. Viszont mióta az sincs, azóta tényleg semmi értelme, de legalább arra már rájöttem, hogy nem az iskolát utáltam ennyire, hanem a szar időt, mert felnőttként ugyanúgy előjön a szezonális depresszióm, amint 20 fok alá esik a hőmérséklet napközben, és meglátok egy barnuló falevelet, meg egyértelműen vége van a nyárnak.