Régen is ennyire gyerekesek voltak a korai huszonévesek,vagy csak manapság tünnek inkább tininek, mint felnőtt embernek?

Azt nem tisztaztad kerdezo, hogy a kulsot vagy a belsot kerdezed.

En speciel 27 evesen ugy nezek ki mint egy 18 eves.

Annyiban meg gyerekes is vagyok, hogy nincs meg a diplomam, masreszrol viszont 18 eves korom ota kulon lakom anyamektol alberletben, es reszben onnfentarto vagyok. Diakmunkakbol+osztondijbol elek.

Amúgy van abban valami, hogy idősebben másképp látjuk a fiatalabbakat.

Én tanulok egy nyelviskolában és pár hónapja helyettesített egy nagyon fiatal lány. Nem mondta a korát, de olyan 18-20-ra saccolmám.

Pár hét múlva összefutottam vele és szóba elegyedtünk, kiderült, hogy azon az egyetemen tanul, ahol én tanultam.

Hát én vele semmiről nem tudtam érdemben beszélni, neki csak az egyetem volt a téma, ahova én már egy évtizede nem járok és munkahelyi dolgokat meg egyebeket azért nem tudtam felhoznk témának, mert ő meg még ezekben a körökben nem mozog.

A beszélgetés így hamar véget is ért, rajta is látszott, hogy nem érzi jól magát a társaságomban.

Ugyanúgy én is voltam kamasz és bolondoztam, de ettől függetlenül nem tudom jó szemmel nézni a kamaszok ökörködéseit. Zavarnak, amikor egykást rúgdossák poénból az utcán és majdnem ráesnek a gyanútlan járókelőkre. Tegnap mentem az utcán, egy csapat tini faágakkal dobálra egymást, persze mindenfele repkedtek a faágak, ott néztem, hogy remélem nem találnak el vele engem is.

Múltkor a gyerekek gesztenyével dobálóztak egy rendezvényen, az egyik repülő gesztenye elöl úgy kellett elrántanom a beszélgetőpartneremet. Egyszerűen zavarnak engem ezek a butaságok, pedig kamaszként én is sok ökörséget csináltam.

Valaki írta a válásokat, az tényleg igaz, hogy 70-100 éve is teljesen normális volt, hogy korán alapítottal családot.

Ma ha 18 évesen hazamegy a lány a hírrel, hogy teherbe esett, rögtön pánikba esik a család. Régen ez maximum akkor jelentett gondot, ha az útban levő gyereknek nem volt apja. Olyankor vagy a család barátját felkérték, hogy legyen az apa, aki akár lehetett akkor 20 évvel idősebb a lánynál vagy valakit megfizettek és a lány még azelőtt férjhez ment, hogy látszott a várandóság. Nemes egyszerűséggel azért, mert az apátlan gyerekeket megalázták, mert az anyát k.ur.vának gondolták a gyereket meg szégyennek. De ennyi volt a maximum, ami gondot okozott. Amúgy 18 évesen teljesen normális volt, hogy már bejött a képbe egy gyerek, esetleg úton volt a második.

Ahogy írták, régen nem tanultak tovább sokan. Nem volt az mint ma, hogy 18 évesen még nem tudtad mihez kezdj, ezért beültél egy büfészakra. A régi időkben egy fiú a 8 általános után kitanult valami szakmát, aztán dolgozott. Ott tényleg az tanult egyetemen, akinek megvolt az esze vagy a család volt színvonalas. Ahogy feljebb is írtam, a legtöbb ember már 20 éves korára bőven családfő volt pár gyerekkel, nem nagyon engedhették meg azt a luxust, hogy az egyetemen lógassák a lábukat, amikor vinni kellett haza a pénzt, nem is volt rá szükségük, anélkül is megéltek.

Mivel voltak kényszerházasságok vagy túl fiatalon kötött házasságok, így nem volt hosszútávu az idill, de elég sokat tűrtek a házasemberek. Ott, ahol a gyerekedről tudtad, hogy nem a tied, de ezt el kellett titkolnod, főleg voltak gondok, mert a házasság nem szerelemből köttetett, de a rendes házasságokban is voltak nehézségek. Viszont tűrnöd kellett, ha nem akartál szóbeszéd tárgya lenni vagy nem akartad, hogy a tied legyen a család, akit elkerül mindenki. Így a nő például mindenki elöl titkolta, hogy a férje hullarészegen jár haza. Ugyanúgy tudta jól a nő, ha a férje félrelépett folyamatosan, esetleg itt-ott hagyott pár zabigyereket is. Igazából a környezete sejtette is ezeket a dolgokat, de amíg nem került nyílvanosságra, addig nem akartak belefolyni sem. Egyszerűen nem akartak problémás családokkal foglalkozni, nem is tudtak volna mihez kezdeni vele. Ha ma azt mondod a suliban, hogy otthon megütöttek, kimegy a gyámügy, régen teljesen normális volt 1-1 atyai pofon, ha meg rendszeresen vertek is otthon és sejtették, nem sokat ketdtek a dologgal, mert nem tudták mit tehetnének.

Ahogy írták, régen te nagyon korán felnőttél, sok gyerek már dolgozott valamit, akár besegített az apa munkájába, akár önmaga keresett valami munkát, azon kívül az iskolában hallgass volt a neved és ezzel senkinek semmi baja nem volt.

Ma már elég laza az iskolai élet, de még így is mindenféle jogokat harcolnának ki a gyerekeknek, már az is felháborítónak számít, ha a gyereket felkéri a tanár, hogy csinálja az órai feladatot, már mindenfele osztogatják a tanulási nehézséggel küzdő papírokat, már mindenben kiállnak a gyerekek érdekeiért, sok szülő a 12 éves gyerekével úgy bánik mint egy csecsemővel... 16 éves korod alatt meg dolgozni se dolgozhatsz. Így persze, hogy másképp örefszik a gyerek szellemileg és ez a testére is kihatással van.