Ez figyelmetlenség vagy bunkóság?

Adott a lányom, egy másik lány, akivel jóban vannak, közel lakunk egymáshoz. Több szálon kerültünk össze velük: kiskorban játszótér, majd óvodában csoporttárs, később iskola (nem osztálytársak, 2 évvel nagyobb a másik gyerek), random találkozunk velük. Eddig ez jól működött, de az elmúlt 1-2 hónapban már a második olyan volt, hogy lemondták a megbeszélt találkozást úgy, hogy előtte pár órával beszéltük meg, hogy jó mindkét részről. Előző alkalommal egy másik barátnő miatt törölték a találkozót, most csak annyit mondott az anyja, hogy másképp lesz a délutánjuk (gondolom hasonló okból, mint korábban). Ráadásul úgy, hogy én hívtam fel, mert késtünk volna mi, de még mielőtt én belekezdtem volna, már ezzel nyitott.

Gondolom, nekünk is így kellene kezelni őket, nem komolyan venni, és ha jobb lehetőségünk adódik, akkor minden joggal én is lepattinthatom őket - bár mi nem szoktunk rászervezni ha már meg van beszélve valami.

De azt nem tudom értelmezni, hogy ez lenne-e a normális, hogy felülírhatóak a programok és bennem van a hiba, esetleg túl nagyok az elvárásaim. Vagy az én gyerekem/mi nekik ennyire sem vagyunk "fontosak"(nem is ez a jó kifejezés, de értitek), hogy úgy érzik megtehetik.

Első eset után egy darabig ignoráltam őket, játha észreveszik magukat, aztán direktbe hívtak, hogy találkozzunk... akkor újra bizalmat szavaztam, nem hittem, hogy megint megcsinálják. Arról nem is beszélve, hogy a gyerekemnek szerintem azt kéne közvetítenem, hogy az ilyen nem jó barát...csak ő megbocsátó nagyon és viszonylag kicsi is ahhoz, hogy így átlássa a helyzetet. Bár ha ez újra és újra megismétlődik, lehet rájön.

Meg azon is gondolkodtam, hogy szembesítsem ezzel a másik anyukát, hogy ez nem fair, de aki magától nem tudja... plusz rákényszeríteni sem fogom magunkat senkire, szóval mi értelme lenne...