Az átlag magyart mi motiválja az életben?
Külföldön élek, jól keresek és jól is érzem magam ahol vagyok.
Viszont nyáron két hetet Magyarországon töltöttem sok év után. Számomra döbbenetes volt látni hogy mennyire nagy a nyomor a nyugathoz képest.
Az emberek leharcolva, gondterheltek, sokan ápolatlanok, igénytelenek. Az utak, az általános környezet is elhanyagolt.
A fizetések nevetségesek, az átlagnak lehetetlen előre jutni és jó egzisztenciát kialakítani.
Ahogy nézem, a gyerek csinálás.
Minden nő tolja a babakocsit, a hasába meg ott a következő. 30 felett ritkáság ha valakinek nincsen kis adókedvezménye..bocsi...gyereke..
Gáncsoskodás, okoskodás, önfelmentés, irigykedés.
Akiről észreveszik, hogy nem kapható klikkesedésre, rászállnak, - a "helyi normák" szerint ha nem tartozol valahová, önállóan gondolkodásra képesnek ítél meg egy adott kör, véged! Pókerarccal eljátszod a napi szerepedet, aztán meg mindenki a dolgára!
Mondjuk én egy átlag magyar vagyok. Sohasem volt vagyonom, és soha nem is vágytam rá. Oké, voltam fenn, és voltam lenn, de nem szerettem azt az embert, aki fenn voltam, és a párom se volt elmosva tőle.
Szóval küzdelmes és szép életem volt. Mindig volt minek örülni, mindig volt mitől boldog lenni, mert semmit sem kaptam a seggem alá, mindenért meg kellett dogoznom. És ez így van rendben.
A csemetéim is önállóak már. Voltak kint, ahogy én is, de hazajöttek, ahogy én is. Szeretjük ezt az országot minden bújával-bajával együtt.
Egy életen át azért dolgozik a magyar ember, hogy legyen annyi pénze hogy ne fagyjon meg, és legyen annyi kajája, hogy szarni tudjon.
Ez ám az értelmes élet!!!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!