Mas is jart igy kilepve egy toxikus barati korbol?

Huszas eveim kozepen jarok, megszakadt a kapcsolatom a gimis barati korommel akikkel azert eleg gyakran jartunk el ide-oda.( eddig is folyamatosan morzsolodtak le az emberek kozulunk) Egeszen megvaltozott mindenki, folyamatosan egymas fikazasa ment, soha senki meg nem kerdezte meg hogyan van a masik, mindig csak pia-pia-pia, igy nem lattam ertelmet a folytatasnak.( tobben el is koltoztek mashova) Azota viszont egyszeruen nem tudok barati tarsasagot talalni munka mellett akikkel el lehet menni programozni. Masnak is ilyen nehezen megy ez? Nem vagyok egy befordult kocka, normalisan nezek ki, adok magamra, dolgozom heti 40 oraban, sportolok es viszonylag sok temaban otthon erzem magam. En mar azt erzem velem van a baj pedig munkahelyen jol kijovok mindenkivel es velemenyem szerint szeret szinte mindenki. En teljesen kozvetlen, beszedes, joindulatu embernek gondolom magam, de igy szabadidomben nincs kivel eljarkalnom mar szinte ami zavar, mert emlekeket szeretnek gyujteni. Akikkel joban vagyok es napi szinten beszelek sajnos messze laknak tolem, de idonkent osszejarunk viszont ez evi par alkalom csak. Mikent tudtatok kijonni hasonlo helyzetbol? Ebben a tekintetben teljesen megrekedt az eletem es a total kilatastalansagot erzem...