Vannak nagyon sz.rrágó emberek a környezetetekben? Ha igen, miben nyilvánul ez meg náluk?

Hehe, nekem az egész munkahelyem az.

Az alapanyagokon olyan szinten spórolnak, hogy nem az európai beszállítóktól rendelnek, hanem inkább Kínából, mert az 2-3 dollárral olcsóbb :DDD

Apósom. Budapesten él, Gödöllőn dolgozik. Reggelente a "nagydolgát" elfuvarozza a munkahelyére, mert akkor, idézem: "kevesebb wc-papír fogy".

Szó szerint és képletesen is sz*rrágó.

A rokonságban van egy nő, akinek az a szokása, ha étterembe megy, és az ottani asztalokon kis tasakokba csomagolt fogvájó, cukor, só, vagy egyéb hasonló dolog van, akkor indulás előtt jókora adaggal kivesz belőlük. Majd a lehető legkisebb feltűnés mellett a táskájába teszi. Otthon meg szépen felhasználja őket.

Nekem eszembe nem jutna ilyent tenni. Csak akkor veszek el azokból, ha tényleg szükségem van rá, akkor is pont annyit, amennyi kell, nem többet.

Az összes kollégám. A szemembe jót mutat a hátam mögött kibeszél és a főnöknek is panaszkodik rólam, hogy nem jól csinálok valamit (ami nem igaz).

Apám világ életében sajnálta a pénzt a családot elvinni nyaralni, kirándulni. Amíg együtt volt a család 1x mentünk 1 hétre nyaralni a Balatonra 20 év alatt de akkor is csak azért mert volt a cégnek nyaralója jó helyen extra extra olcsón. De persze 8 évig dolgozott ott és ez idő alatt is csak 1x vitt el minket mert sajnálta rá a pénzt (+ 1 napos kirándulásra is csak 1x mert “kötelező” volt neki). Mióta szétment a család azóta ilyen helybeliekkel bérelt busszal jár évi 2x-3x nyaralni és dörgöli az orrunk alá, hogy most már erre van 2-300 ezer fölösleges forintja.

Van egy rokonom, aki szerintem már a normalitás határain túl ment bőven.

Nem engedi bekapcsolni a fűtést. Egy szigeteletlen panelban laknak, és inkább ülnek négy réteg pulcsiban a 14 fokban, de nem szabad fűteni. Kamaszként apám sokszor lebaszott, hogy milyen bunkó vagyok, hogy nem veszem le a kabátom a lakásukban (fáztam :( ), meg, hogy mekkora taplóság részemről, hogy nem fogadok el se ételt, se teát tőle. Ugyanez a nő rendszeresen etette lejárt élelmiszerrel a családját, aztán nem értette, miért olyan gyakoriak a gyomorpanaszok. Nekem egyszer mesélte, hogy ha lejár az ömlesztett sajt, vagy a májkrém, és megpenészedik a kenyér, csak vágjam le a penészt, aztán kenjem rá a lejárt cuccokat, csapjam be a mikróba, kis ketchuppal lelocsolva isteni melegszendvics lesz!

Ugyanez a nő rengeteg ruhát halmozott fel, főleg turkálókból, és nem képes kidobni őket. Mai napig kapok ruhászsákokat tőle (szüleim adták meg neki a mostani címem), amikben ilyen '90-es évek türkisz-lila susogós mackó van, többször varrva. Én kidobom, vagy felhasználom törlőrongynak, nem értem, ő miért nem képes rá. Semmi problémám a használt ruhával egyébként, nekem is a ruhatáram nagy része turkálós, és másoktól is gyakran kapok használt ruhát, ami nekik már nem tetszik de nekem stílusom, viselem, amíg lehet, de ha már annyira viseltes, hogy nincs jövője, akkor kidobom, vagy felvagdosom törlőrongynak, nem sózom rá random emberekre. Ha átadok barátoknak, vagy akár jótékony célra ruhát, amit már nem fordok, az mindig jó állapotú, és az adott divatba illeszthető, mert bármilyen meglepő, a szegény emberek is szeretnének divatosan öltözni.

Ugyanez a nő nem tudott ugyan hatni a férjére, hogy ne vegyen kádfürdőt, mert az pazarlás (bár gondolom, az állandó hideg miatt is szerette volna a férje a kádfürdőt, hogy legalább kicsit felmelegedjen) - emiatt aztán megfürdött ő is a már egyszer használt, kihűlt vízben, aztán a szellemi fogyatékos fiát is rákényszerítette, hogy fürödjön meg ő is a hideg, többször használt kád vízben, mert nem pazarlunk.

A szellemileg ép lánya a kontinens másik végébe költözött, ő mesélte egyszer, már felnőttként, hogy kamaszkorában, ha pénzt kért betétre, vagy tamponra, azt a választ kapta, hogy ugyan már, csak tegyen oda wc papírt, zsepit, vagy vattát. Állandóan rettegett, hogy majd az iskolában átázik és megszégyenül, és azért vállalta az első munkáját egy gyorsétteremben 15 évesen, hogy tudjon magának tampont venni.