Cukros alkoholista/ nagyivó emberről tudtok a környezetetekben? Bővebben lent.

Gondozó otthonban dolgoztam pár hónapig, nagyon sok ember volt, aki cukros volt és alkoholista és megvakultak, többeknek amputálva volt egyik vagy mindkét lába, és persze titokban kijárkáltak piálni vagy "becsempésztették" maguknak az italt más lakókkal (pénzért meg ki tudja még miért cserébe). Hát itt az élethelyzetük ugyanaz volt nyilván, inkább csak azt akarom mondani ezzel, hogy nagyon sokan voltak. 40 éves volt a legfiatalabb. És ez nem rehab volt ám, hanem "elfekvő" gyakorlatilag.

Szomszédomba költözött 1 idős pár, a bácsi már cukor kómában volt, úgy tolták be a mentősök. Ha jól tudom a lába már amputálva volt. De sokáig nem élt. Pár hónap alatt elment, ki-be "járt" a kórházba.

Persze, tudok, a nagyszüleim. A nagyszüleimet nem érdekli. Én is örököltem a jó kis cukorbetegséget, vagyis a hajlamom meg volt rá, aztán a saját rossz döntéseim miatt ki is alakult, de én próbálom kontrollálni. A nagyszüleim viszont isznak alkoholt, cukros üdítőt, mindent, szóval így egyáltalán nem érdekli őket. Én erre csak azt mondom, hogy a cukorbetegség az egyik olyan betegség, ami kb. mindenre kihatással lehet. Szóval az erek, látás, vese, stb, szóval pont ez az a betegség, amit nem lehet félvállról venni. Szerencse kérdése, hogy kinek mikor hogy alakul ki, van akit egyáltalán nem érdekel a betegsége és még is sokáig jó egészségügyi állapotban lesz, aztán van akinek eljön a cukorkóma, amputáció, stb. Szóval kitudja, hogy kinek milyen következményei lesznek, de én úgy gondolom, hogy nagyhiba teljesen ignorálni a betegséget. A nagyszüleim is úgy vannak vele, hogy ott a tabletta, az mindent megold, akkor nem is kell figyelni az étkezésre. Ez szerintem nagyhiba. Mind a szerencsén múlik (ha szabad ilyet mondani), hogy milyen szövődmények jönnek ki és mikor. Sajnos a kontrollált cukorbetegség sem jelenti azt, hogy nem lesz szövődmény, nemha még az ember nem is figyel.

A soproni BDEG igazgatója.