Miért van az, hogy egy alkoholista vagy egy hajléktalan, vagy a legszegényebb környezetben élő ember foggal-körömmel ragaszkodik az életéhez, én pedig egy szakítás után több évig szenvedek és nem bánnám ha egy reggel nem ébrednék fel?
Teljesen más a szitu.
Bennük kialakult az élethez való ragaszkodás, míg te csak hisztizel, valószínüleg szeretet hiányod van.
Biztosan ismered a mondást a nehéz időkről amik kemény embereket tetemtenek, és a könnyű időkről amik gyenge embereket tetemtenek.
Rosszindulat nélkül: túl érzékeny vagy.
A hajléktalanok egy része se bánná, ha másnap nem ébredne fel.
Másrészt a hajléktalanok többsége mentális zavarral küzd: vagy ezért kerültek eleve utcára, vagy az alkohol, illetve a privátszféra hiánya, a kilátástalanság miatt kialakult, rosszabbodott náluk. Így már kicsit máshogy érzékelika valóságot.
Egyébként ugye ott van a sokat tanított és vitatott Maslow-piramis.
Ha sz@rul bagy, akkor első szabály, hogy
nem hasonlítod magad másokhoz.
Legalább ennyit tegyék meg magadért. ❤
V.Mózes 28.15-68-ig olvasd el,
Mennél több pont igaz rád, annál több az esély, hogy a problémád gyökere itt van-a láthatókon túl. Ha esetleg valamelyik részt nem érted kérdezz.
1 pont a 67-re.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!