Általában miért tartják "nagyszájúnak" negatív értelemben azokat, akik igyekeznek a saját érdekeiket képviselni?

Engem nagyszájúnak tartanak, pedig szimplán kiállok az érdekeimért.

Munkahelyen, amikor fontos meeting van,mindig én teszem fel a kellemetlen kérdéseket, például új projektnél.Ki csinálja, ha ő csinálja miért, mi lesz azzal amit eddig csinál?Kapacitás, túlóra, work life balance (amit a cég állandóan reklámoz)...stb

Látszik a főnökökön,hogy kellemetlen nekik válaszolni meg azt gondolják (nehogy feltegyél még egy kérdést)

A kollégium többsége muja,megalkuvó a férfiak is.

Nekem meg fontos,hogy tisztában megyek a dolgokkal, ez az érdekem.

Másik eset még jobb.

Én levelezőn végeztem mesterképzést egyetemen, munka mellett.

Voltak kötelezően választható tárgycsoportok.Mindegyik csoportban volt 2-3 néhol több tárgy.Az egyikben viszont a tanterv szerinti 3 helyett, egyet indított az egyetem és pont a legnehezebbet, legkevésbé érdekeset a többség számára.

A felelős tanszék ignorálta az e-maileket,amiket írtam, a tanszéki ügyintéző meg flegma stílusban beszélt velem a telefonban és lerázott, de mondtam, nem hagyom annyiban.

Utána, fogtam magam, 1 oldalas panaszlevél,sorban, a HÖK-nek, dékánnak, rektornak.

2 hét múlva behívtak a tanszékre,hogy oldjuk meg a "nézeteltérést".Ott is mondtam, ez nem nézeteltérés, ott a hivatalos tanterv, bent van hány választható tárgyat kell indítani, ha nem is mindent, de 3-ból kettőt illene.Ha egy nem indul, akkor nem választható, hanem kötelező.

Végül megígérték,hogy következő félévben elindul, így is lett.

Diplomázásom után is visszahallok olyanokat, hogy annál tárgynál úgy kezdi az oktató, hogy sokáig nem indult, csak egyszer egy hölgy hallgató rájuk borította az asztalt és azóta indítják.

Nem borítottam semmit senkire, csak kiálltam az érdekeimért és jeleztem az egyetemnek, hogy nem korrektül járnak el.