Az emberek, tinédzserek, idősek miért vágynak állandóan a múltba, gyermekkorukban?

Általánosságban, de nem mindenkire igaz:

gyerekként sokkal kevesebb a felelősség, az elvárás, a kötelesség, az elköteleződés, a legnagyobb gond valamelyik dolgozat, a világ egy felfedezésre váró hely. Felnőttként ezek már nem igazak. Munka van, és nem tanulás, befizetendő számlák, kiadások, háztartás vezetése, munkában és otthon is teljesíteni kell. Szóval nehezebb a felnőttlét. Ráadásul most pályakezdőként még nehezebb minden, még nehezebb elindítani a szülőktől független életet. Nyugdíjasoknak sincs sokszor sok megtakarításuk, nyugdíjuk sem valami magas, így nehéz a megélhetés is.

Ami engem illet:

az előbbiek plusz: gyerekként voltak barátaim, akikkel suli után, azon kívül is együtt voltunk, volt idő arra, hogy hétvégente kiránduljunk a szüleimmel, boldog voltam és önfeledt. Még nem ért annyi csalódás, nem tapasztaltam meg a saját bőrömön, milyen nehéz is tud lenni az élet. És egyre inkább elkeserít a világ, amiben élünk, a benne élő emberekkel egyetemben.