Az emberek, tinédzserek, idősek miért vágynak állandóan a múltba, gyermekkorukban?

Igen, en is igy vagyok vele, kerdezo. Foleg a 12 eves korom elotti idoszakba.

40F incel

Amikor először rámtörtek ezek a retro érzések, nagyon mélyen magamba szálltam és igyekeztem önismereti szemszögből megfejteni, hogy miért van ez. Hiszen objektíve, amiken nosztalgiázom, az nem volt annyira jó.

Aztán rájöttem, kétféle múltbarévedési típus van:

Az, amikor valami régen tényleg jobb volt, mint ma. Pl, amikor nagyon ment a cég, éltek a szüleim, velem volt a párom, érzelmi és anyagi gondok nem gyötörtek, az sokkal jobb volt, mint elhagyva, menő cég nélkül, szeretteimet elvesztve stb. Tehát egy hanyatlási folyamat közben vagy végén jogos a régi valóban jobbat "visszasírni".

A másik pedig az, amikor azt az optimizmust és világképet vágyom vissza, ami és aki voltam fiatalon. Most 52 éves vagyok, pl 26 évesen, azaz fele ennyi idősen, telis tele voltam tervekkel, vágyakkal, önmegvalósulási törekvésekkel és nem volt rajtam ilyen nagyon vastag és nehéz tapasztalatréteg, mint most. Pl a hanyatlásból összekaptam magam, most jól is megy, de már sosem leszek az a jóalkatú, vidám, mindennek őszintén örülni tudó, optimista és bizakodó srác. Egy kiegyensúlyozottságra törekvő középkorú 50-es szivar vagyok, akin vastag a tapasztalatréteg, aki túl van sok dolgon, így sok dolgot könnyebben is kezelek, de az a tűz a szememben, az az "Ide nekem az orosztlánt" ifjúi hév elmúlt. És hiányzik. Néha.

A párkapcsolati csalódások miatt kapcsolódási problémáim vannak, régen sokkal jobban tudtam bízni és ez a bizalom is hiányzik sokszor. STB STB

Én a gyerekkoromat egyáltalán nem sírom vissza, mert egy rohadt szar házasságba születtünk bele a testvéremmel és egész gyerekkorunkban ettől szenvedtünk.

Azonban a 80-as éveket nagyon sok szempontból visszasírom, pl. sokkal jobb zenék, jobb filmek voltak. Élvezet volt egy újságot elolvasni vagy levelezni valódi papíron és várni a postást, hogy mikor jön a következő levél.