Hogy ne legyen az ember megsértődve az egész világra?

Semmit, én már rosszul vagyok az emberektől. Mindenkitől. Sokszor még saját magamtól is, hogy lehetek ennyire elnyomott lesajnált szerencsétlen.

Talán korábban kellett volna kiállnom magamért és akkor erősebb lennék, de a depresszió gyerekkorom óta uralkodik rajtam. apám is csak annyit tudott nekem mondani.. dehát azt le kell győzni.... mondom kösz. szakemberhez nem küldött senki, most meg nincs is kedvem menni. Egyedül vagyok 30 elmúltam. Az életem egy monoton körforgás. Nőkkel nem tudok ismerkedni, aki meg ismerkedne velem annak valami defektje van. Nincs kedvem emberek közé menni. Nem tisztelnek semmit és senkit és csak az okoskodás, hülyítés megy és a másik kihasználása. A nőket is nagyon megutáltam, sokat képzelnek magukról, nem lehet velük ismerkedni. A férfiak meg sokan lemennek papucsba. Majd valameddig eléldegélek, aztán kész, nekem mindegy, nem vagyok boldog. Utálom az egészet.

Nagyon jól megfogalmaztad és körülírtad ezt a jelenséget! Tök érthető és átérezhető, amit mondani akarsz. Jól átjön.

Nem tudok olyan tuti receptet mondani, ami mindenki számára tökéletesen használható és beválik, de szerintem valahogy felülről kell nézni ezt az egészet. Nem szabad belehelyezkedni, elmerülni benne, hanem a saját hajadnál fogva kell kirángatnod magad belőle. Megoldás lehet a környezetváltozás. Ha megszünteted magad körül azt a környezetet, ami lehúz, elnyel. Ez lehet 2 várossal távolabb költözés, de ha az egész társadalmi légkör nyomaszt, akkor akár országváltás is szóba kerülhet. Város és város mentalitása között is óriási különbség lehet, pl. Ózd - Győr, de országok között még nagyobb a mentális különbség. Magyarország - Ausztria pl. Nem mindenhol ilyen a helyzet, mint nálunk. Tesóm Svájcban él, ha kimegyünk hozzá látogatóba nyaranta, mindig úgy jövünk haza egy hét után, hogy totál boldogan, feltöltődve, tele energiával. Az egész országnak sokkal jobb a rezgése, mint nálunk. Aztán szépen hazajövünk és pár hónap alatt teljesen lemerülnek itthon a kint feltöltött akkumulátoraink. Mi is gondolkodunk a külföldre költözésen, mert hosszútávon nem nagyon tartható, ami itthon van. Rengeteg energiát felemészt.

Ha megsértődsz az egész világra, azzal csak magadnak ártasz.

Ne a szomszéd Mari néni bajaival foglalkozz, illetve ha azzal, akkor vigyél neki egy szatyor főzni valót a boltból, vagy hívd meg egy kávéra.

Nem rajtad áll a világ minden gondja. Törődj a családoddal barátaiddal legfőképp. Élj tisztességesen, és önkénteskedj egy picit.

Ezzel megtetted, ami egy embertől elvárható a mai vadonban.

Aztán pedig örülj ezeknek! Lásd meg a szépet, és a jót is!

Sok sikert!

Nagyon átérzem a kifejtést, azonban én is azt mondanám, hogyha a világra, vagy úgy bárkire is, neheztelsz, megsértődsz, azzal magadnak ártasz. Mert azt a sok negatív energiát, negativitást magadban hordozod, esetleg valamelyest ki is vetíted a világra. Volt egy idő, amikor végtelenül pesszimista voltam, akkor pedig kimondottan "gyűjtöttem" magam köré a hasonló beállítottságú egyéneket, akik tovább húztak le mentálisan.

Nem azt mondom, hogy "jöjjön az erőltettet pozitivitás", mert az is tud ártó lenni, hanem próbáld meg még a sok negatív közt is keresni és megtalálni a jót. És ne vedd fel mások gondjait, mert azok nem a tiéd. Ha gondolod, írj listát arról lefekvés előtt, hogy aznap milyen jó dolgok történtek veled. Vagy, ha érzed, hogy belekerülsz egy negatív spirálba, tereld el a gondolataid valami jó felé.

Ami pedig nagyon sokat tud segíteni: egy kiadós séta, kirándulás a természetben. Az ilyen nagyon kellemesen fel tudja tölteni az embert, remek kedve is lesz tőle, és jó érzés is időnként elvonulni így.

Szerintem, ha ezeket megteszed, sokkal jobb lesz a helyzet, mint gondolnád.