Maradtok olyan partnerrel, aki nem értékel titeket eléggé?

Jogos kritika se legyen: senkinek nem dolga egy másik felnőttet megnevelni. Nincsenek objektív igazságok: az a "jogos"-nak gondolt kritika csak a másik szemében az.

Nagyon finoman, esetleg humorral, de nem szarkazmussal, és ritkán, 1-1 kis apró megjegyzés vagy kérés. Pl tök rendetlen embernél: elrakod a ruháidat a nappaliból, mert jön valaki hozzám. Tudom, hogy a mosogatás nem az erős oldalad, de ma nem érek rá. Nagyon tapintatosan, mert minden negatív megjegyzés védekezésképpeni agressziót vált ki. Például: Elhozod a gyereket az oviból, de ne fél 5-kor, mint a múltkor: ez már nekem sok, mert őrizgette és felhánytorgatta a múltbeli hibázást. Olyannal éljünk együtt, akit úgy tudunk elfogadni, ahogy van. Akit szeretünk annyira, és biztosan tudjuk az ő szeretetét is, hogy finom korrekciókat nem vesz bántásnak. De azzal a szándékkal, hogy ő ugyan ilyen meg olyan, de majd mi megjavítjuk: úgy ne! Őszinte szeretet mellett úgyis benne van a szándék, hogy a lehető legjobban megfeleljen az elvárásainknak.

Az adott embernek nem te voltál a fontos személy az életében, de az nem jelenti azt, hogy senkinek. A B oldal is ugyanolyan hosszú, mint az A (legalábbis potenciálisan), és bármikor összejöhet egy nagy találkozás.