Van olyan, aki nem egy szeretgetős, becézgetős, bújós partnerre vágyik? Akinek ez inkább csak terhes?

Ez személyi preferencia, és egyéni szeretetnyelv kérdése.

Van, aki öleléssel, bújással (testi kontaktussal) fejezi ki.

Van akinek a gondoskodás jön be.

Van, aki ajándékokkal halmozza el a másikat.

Szóval igen, van ilyen. És igen, az is lehet, hogy a másik fél szeretetnyelve kifejezetten averzív. Én pl. biztos agyi aneurizmát kapnék, ha valaki napi szinten ajándékokkal bombázna, még akkor is, ha tudom, hogy ő ezzel csak kedveskedni akar.

Inkább az a fontos, hogy azért tudjon mindkét fél a másik szeretetnyelvéről, hogy ne "beszéljenek el" egymás mellett. Az meg tán a legjobb, ha ugyanazt a szeretetnyelvet "beszélik"/igénylik.

Legjobb barátnőm ilyen. Nemcsak párkapcsolatban nincs ilyenekre igénye, hanem barátaival (ugye velem is), szüleivel sem az az ölelkezős típus, eléggé zárkózott is. (ezt nem rosszból mondom)

Valamint valamelyest én is ilyen vagyok. Nem szeretem, ha ajándékokkal halmoznak el, pláne, ha azok nagyobb értékűek, szóval nyakláncnak, karkötőnek például nem örülnék. A becézéssel, kedveskedő nevekkel ki lehetne kergetni a világból, főleg az ilyen "egyetlenem, szerelmem, bogaram, szememfénye" szintűekkel.

Ahogy arra sincs igényem, hogy kézen fogva sétálgassunk, valamint puszikból, csókokból sincs szükségem sokra, csak egy diszkrét mennyiségre. Ezek tudatában nem tudom, mennyire fura, de ölelésre és összebújásra elég nagy igényem van.