Nagyon gáz a gondolkodásom?

A buszon sosem adom át a helyem gyerekes embernek. Mielőtt köpködnétek,hogy alja vagyok stb,az öregeknek,sérült embernek stb,mindig átadom,sajnálom őket. De egyszerűen a gyerekesek irritálnak. Leginkább azért,mert a 80%uk képtelen nevelni a kölyküket,azt hiszik nekik minden alanyi jogon jár, előttük kb már meg kell hajolni, a gyerek 7 év alatt ráadásul ingyen is utazhat a buszon,sorolhatnám,hogy ők az életben mennyire sok mindenben előnyt élveznek,mìg az átlag ,gyerektelen ember semmiben kb. Ezzel sem lenne még akkora hatalmas baj,de az hogy ők már elvárják,hogy az ember egy csettintésre már azt csinálja,amit ők elvárnak,na az röhej kategória.

Egyik példa a sokból,hogy vártam a buszt ,a legelső megállóban szálltam fel,tehát senki nem volt még a buszon. Mögöttem a nő az 1 év körüli gyerekkel. Én szálltam fel elsőnek,és a nő a hátam mögött elkezdett ugatni,hogy: "Micsoda bunkó,én meg itt vagyok a gyerekkel!!!"

Szívem szerint olyat kiabáltam volna(ez már a sokadik eset,amúgy nem veszekszek senkivel) ,de inkább csak annyit mondtam az arcába vigyorogva,hogy pont lesz*rom! Utána a sofőr is mondta,hogy: Meglehet nyugodni hölgyem,mint látja csont üres a busz! És pont az ilyenek miatt,én tuti fix,hogy ezeknek nem fogom kinyalni a seggét. Állati nagy bunkónak számítok,mert így gondolkodok?

U.i: Nekem sose lesz gyerekem.

27N