Van itt olyan akinek a pozitív gondolkodásra áttérés segített magát jobban szeretni és fejleszteni az önbizalmát és társas kapcsolatait?

Megpróbáltam jobb/más szemmel nézni a dolgokat. Optimista hozzáállast alakítottam ki hosszú hónapok kemény munkája árán. Tudod mit értem el vele?

Azt, hogy ha rossz dolgok történnek (úgy 85%-ban szoktak) az még inkább megvisel. Nehezebben dolgozom fel a veszteséget. Könnyebben nyílok meg másoknak, udvariasabb vagyok - és ezzel rendszeresen vissza is élnek.

Ennyit erről. Igazából már kezdem visszaszoktatni magam ahhoz a negatív, emberkerülő bunkóhoz aki régen voltam. A jég hátán is megéltem. Az hiányzik.

Nem áttérés inkább fokozatos megtanulàsa annak a szemléletnek, hogy a pohár félig tele nem pedig üres. Jobban észreveszem az élet apró örömeit és a rosszban is a jót. Önbizalom és kapcsolat terén is igen de ez egy folyamat része hosszú éveken keresztül tartó fejlődés ami most is tart és a jövőben is fog.

Ha az edzőterembe is lemész, nem leszel rögtön izmos mert te elkezdtél sportolni, kőkemény szenvedés árán változik a test.

Ugyanúgy a lélek is. Nincs olyan, hogy csak úgy áttérek.

Abban segített, hogy kicsivel nyugodtabb lettem, jobban bírom a stresszt, a nyomást. Önbizalmat nem adott, azt a sport, a mozgás tette meg, illetve az olyan helyzetek, amik sikerélménnyel zárultak.

Már kicsit visszább vettem abból a régi szinte "csak a pozitív" világszemléletemből, mert körülöttem is voltak olyanok jócskán, akik visszaéltek vele. Aztán megelégeltem.