Hogyan gondolkodjak végre pozitívan?
Sajnos nincs valami egészséges önértékelésem.
Az egészet onnan kezdeném, hogy nehezen megy a lányokkal, mindig is nehezen ment... Nem értek annyira a csajozáshoz, de azért próbálkozom sokszor. Sajnos 1 alkalmat kivéve csak elutasításokban volt részem. Volt már egyszer barátnőm, de azt a kapcsolatot meg szintén elszúrtam a folytonos negativitásommal. Folyton az járt a fejemben, hogy úgyis hamar dobni fog, mert nincs bennem semmi érdekes vagy szerethető.
Vannak barátaim. Beszéltem velük erről, van köztük olyan, aki régen szintén küzdött ilyen problémákkal, de fel tudott állni. Azt mondta, hogy értékeljek át mindent. Üljek le a tükör elé, nézzek szembe magammal, töprengjek el magamon. Vegyem számba az erősségeim, mert igenis vannak.
Persze neki könnyű... Neki pl. egy csomóan mondták, hogy szép (lány az illető), meg más jó dolgokat, és egy idő után kezdte elhinni. Engem meg soha nem dicsértek meg a lányok. Akármit teszek, mindig le vagyok sz***rva. A kutyának se kellek. Így elég lehetetlen pozitívabban látni magam, hogy nem kapok a környezetemtől visszajelzéseket. Nem látok semmi olyat magamban, ami vonzóvá tenne engem egy lány számára. Semmit, ami érdekessé tenne engem számukra. Egyszerűen nincsenek ilyen "erősségeim".
Az egyetlen jó tulajdonság, amit látok magamban, az eszem. Mert elég jó tanuló vagyok. Nem vagyok se bunkó, se alkoholista, bulizni kevesebbet járok mint az átlag. Kötelességtudó vagyok. De hát ezzel aztán marhára sokra megyek. Esetleg még a jó tulajdonságaim közé sorolható a kedvességem, az őszinteségem, segítőkészségem... Illetve odaadó és hűséges vagyok a szeretteimhez, és a barátaimhoz, mindent képes vagyok megtenni értük. De ezek egyszerűen semmit nem számítanak, és nem is egyedi tulajdonságok, rengeteg ember elmondhatja ugyanezt magáról. Meg hát nem is kapok soha semmilyen visszajelzést afelől, hogy bármit is számítanának ezek a dolgok másoknak.
Időnként sikerül összeszednem magam, rövid időre el tudom hitetni magammal, hogy minden rendben van, és akkor boldog tudok lenni, és sokkal jobban érzem magam a bőrömben, könnyebben is mennek a dolgok. De sajnos ezeket tényleg csak rövid időre sikerül, aztán újra rámtörnek ezek a gondolatok, és egyre rosszabbak, egyre hevesebbek ezek. Lassan már azt is kezdem érezni, hogy kedvem lenne ártani magamnak, marcangolni magamat. Egyre nehezebben tudok felülkerekedni ezeken, és egyre rövidebb időszakokra sikerül helyretennem magam. Ennek nagyon rossz vége lesz, ha így folytatódik. Szeretném pszichológus nélkül megoldani a dolgot, mert hiszem, hogy képes vagyok rá magam is, de egyszerűen egyre csak rosszabb lesz. Mit kellene tennem?
19/F
(Boldog karácsonyt, egyébként :D)
válasza:Abban tudok segíteni hogy a személyiségeden és a külsődön változtass(ha kell), márpedig az ilyen esetekben mint nálad, úgy nálam is kellett, sima pár mmm-es hajból növesztettem egy hosszabb fazont felül, és körben pedig össze lett dolgozva a két átmenetet, a szemöldökömet megtanultam formára szedni mert sötét mint a korom így kell hisz csak elhanyagolt ha nő a világba.
Ruhák terén már tizenévesen is megvolt a kialakult ízlésem, ami ma is aktuális, szeretek laza ruhákat felvenni, mondták már hogy kicsit hasonlítok is a néger tinikre, csak a bőrszín hiányzik.
Visszatérve a változtatásra, amikor másabb lett a kisugárzásom, a mai napig random csajok 17 évestől a 35 évesig, kiszúrnak az utcán volt hogy hosszasan szemeztünk, és csak oda kellett volna mennem hozzá.
Akkor maradtam egyedül amikor vége lett a sulinak, volt aki más városba ment tanulni, lassan elhidegültünk egymástól, nem kereste már úgy egyik a másikat.
Munkahelyemen nem olyan emberek dolgoznak akikkel a civil életben bármit is kezdeni tudnék, teljesen más az ízlésünk, felfogásunk.
Mivel nincs közeli barát, akivel két mondat után tudnánk találkozni, és sétálni egyet, így k***a nehéz bármit is tenni, szórakozni járni sem látnám értelmét mert oda is sokan úgy mennek már hogy csoportosan, kikapcsolódni, nem ismerkedési céllal.
Facebookon pedig vannak olyanok akik tetszenek, de nem szeretnék magamnak csalódást és pofára esést hogy elintézik annyival hogy nem vágyik most kapcsolatra stb. Tehát totál káosz. Mintha egy flakon vízzel a sivatagban ébrednék fel, egyik napról a másikra, aztán találjam fel magamat.
24F
válasza:Ahogy olvastam, olyan mintha én írtam volna. A csajozós dolgot leszámítva, ugyanis lány vagyok:D Azok a dolgok, amiket leírtál h tök egyértelmű, valójában nagy kincs, és rettentően ritka. Az meg, hogy nem tudsz magadnak találni egy normális lányt, azt meg megértem. De ez nem a te hibad... Ugyanolyan Vagyok mint te, éppen ezért nem a menőbbrk közé tartozom. Olyan középréteg. Viszont vannak barátaim. Volt olyan, hogy a csaladi programokat választottam szórakozás helyett. De nem bántam meg.
Senki nem tökéletes, gondolom hallottad már százezerszer. És nem azért kapod az elutasításokat, mert nincsen benned semmi szerethető! Nem muszáj pszichológus segítségét kérned, elég egy barát is.. Csak az sem nagyon van manapság. Lelkiszemetes vagyok már úgyis...(én mindenkit meghallgatok, engem senki sem.) Írj nyugodtan.
válasza:Először is önbizalmat kell magadnak teremtened. Külsőleg-belsőleg mennyire vagy megélégedve magaddal? Tegyél eleget saját magaddal szembeni elvárásaiddal. Ha már jobban érzed magadat a saját bőrödben, már pozitívabb vagy.
Ami a csajozást illeti, ne kergesd a szerelmet, majd akkor talál rád, amikor a legkevésbé számítasz rá. Előbb-utóbb minden zsák megtalálja a foltját. - szokták mondani. Addig is tűz ki magad elé egy élet célt, mi az, amit leginkább el szeretnél érni az életben, és tegyél meg érte mindent. Mindennek csak a jó oldalát nézd, tanulj meg pozitívan gondolkodni! 😊 sok sikert! 20/L
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!