Hogyan szabaduljak meg ezektől a gondolatoktól, érzésektől, hogyan legyek végre pozitív?

Sajnos nincs valami egészséges önértékelésem.

Az egészet onnan kezdeném, hogy nehezen megy a lányokkal, mindig is nehezen ment... Nem értek annyira a csajozáshoz, de azért próbálkozom sokszor. Sajnos 1 alkalmat kivéve csak elutasításokban volt részem. Volt már egyszer barátnőm, de azt a kapcsolatot meg szintén elszúrtam a folytonos negativitásommal. Folyton az járt a fejemben, hogy úgyis hamar dobni fog, mert nincs bennem semmi érdekes vagy szerethető.

Vannak barátaim. Beszéltem velük erről, van köztük olyan, aki régen szintén küzdött ilyen problémákkal, de fel tudott állni. Azt mondta, hogy értékeljek át mindent. Üljek le a tükör elé, nézzek szembe magammal, töprengjek el magamon. Vegyem számba az erősségeim, mert igenis vannak.

Persze neki könnyű... Neki pl. egy csomóan mondták, hogy szép (lány az illető), meg más jó dolgokat, és egy idő után kezdte elhinni. Engem meg soha nem dicsértek meg a lányok. Akármit teszek, mindig le vagyok sz***rva. A kutyának se kellek. Így elég lehetetlen pozitívabban látni magam, hogy nem kapok a környezetemtől visszajelzéseket. Nem látok semmi olyat magamban, ami vonzóvá tenne engem egy lány számára. Semmit, ami érdekessé tenne engem számukra. Egyszerűen nincsenek ilyen "erősségeim".

Az egyetlen jó tulajdonság, amit látok magamban, az eszem. Mert elég jó tanuló vagyok. Nem vagyok se bunkó, se alkoholista, bulizni kevesebbet járok mint az átlag. Kötelességtudó vagyok. De hát ezzel aztán marhára sokra megyek. Esetleg még a jó tulajdonságaim közé sorolható a kedvességem, az őszinteségem, segítőkészségem... Illetve odaadó és hűséges vagyok a szeretteimhez, és a barátaimhoz, mindent képes vagyok megtenni értük. De ezek egyszerűen semmit nem számítanak, és nem is egyedi tulajdonságok, rengeteg ember elmondhatja ugyanezt magáról. Meg hát nem is kapok soha semmilyen visszajelzést afelől, hogy bármit is számítanának ezek a dolgok másoknak.

Időnként sikerül összeszednem magam, rövid időre el tudom hitetni magammal, hogy minden rendben van, és akkor boldog tudok lenni, és sokkal jobban érzem magam a bőrömben, könnyebben is mennek a dolgok. De sajnos ezeket tényleg csak rövid időre sikerül, aztán újra rámtörnek ezek a gondolatok, és egyre rosszabbak, egyre hevesebbek ezek. Lassan már azt is kezdem érezni, hogy kedvem lenne ártani magamnak, marcangolni magamat. Egyre nehezebben tudok felülkerekedni ezeken, és egyre rövidebb időszakokra sikerül helyretennem magam. Ennek nagyon rossz vége lesz, ha így folytatódik. Szeretném pszichológus nélkül megoldani a dolgot, mert hiszem, hogy képes vagyok rá magam is, de egyszerűen egyre csak rosszabb lesz. Mit kellene tennem?

19/F