Miből tudható biztosan (számotokra vagy más számára), hogy szerettek valakit?

19, az a gond, hogy még nekem is volt ilyen egoista korszakom. 10 éve tettem valakivel valami nagyon nem szép dolgot. Róla tudni kell, hogy egy nagyon kis higgadt szeretetbomba volt mindig is, de akkor teljesen fel volt háborodva és nagyon mérges volt amíg ezt megbeszéltük. Amikor átbeszéltük az egészet és a találkozó végénél jártunk, ahelyett, hogy elsüllyedtem volna szégyenemben, hogy ezt tettem vele, csak kérdezgettem, hogy de ugye még fordulhatok hozzá ettől függetlenül, ha gondom van.

10 éve egy diagnosztizáltak egy pszichiátriai betegséggel és gyógyszert kellett szedni. Nem tudom, hogy a betegség miatt vagy a gyógyszerek miatt, de nahyon furcsa voltam. Nem hinném, hogy amiatt ahogy mások viszonyuktak hozzám, mert próbáltak kemények lenni velem, de azt úgy fogtam f, hogy bántanak, elmenekültem tőlük.

Lehet a kérdező is hasonló cipőben jár.

Én szeretek meglepetést okozni, és kapni is. Ezt nem az ajándék-meglepetésre értem, hanem hogy spontán szeretnék örömöt, igény, szükség szerint szeretek szívességet tenni.

A viszonzásra sem görcsölök rá, nem patikamérlegelek, hogy mikor kapom, hanem rábízom. Na meg van olyan is, hogy ha nem tőle, hát hiszek abban, hogy mástól kapom meg.

Ugyanígy természetemből fakadóan szívesen végzek különféle önkéntes munkát.

Persze nem azt mondom, hogy aki nem végez önkéntes munkát, az nem tud szeretni. :)

De számomra az továbbra is fura, hogy abból indulsz ki, hogy ha a szeretlek "DE" van, akkor az már nem is igazi szeretet, akkor már nem is szeretnek téged.

Miközben te már egyetlen hibánál is dobsz másokat, ha jól értettem.

Nem. Hanem változtass rajta tudatosan. Tudatosítsd, hogy nem ez a helyénvaló, és azt, hogy mindenki azt érdemli, amit ad. Különben előbb-utóbb jön a pofáraesés az élettől.

Ezt úgy hívják, hogy személyiségfejlesztés.

A másikban ne azt nézd, hogy miben mutatkozik, hogy nem szeret, hanem azt, hogy miben mutatkozik meg, hogy szeret. És legyél mindenkivel alapból kedves, legalábbis aki nem rúg beléd.

Nem törik le a nyelved, ha az utcaseprőre rámosolyogsz, és köszönsz. Csak úgy... tudod, hogy embernek érezze magát. Nekem legalábbis szokásom. Mint ahogy az is, hogy a tévesen házunkba pakolt leveleket elviszem a címzetthez még akkor is, ha több száz métert kell tennem ehhez, mert egyrészt örömöt szerez, hogy örömöt szerzek valakinek, másrészt meg én is erre vágynék, boldoggá tesz, hogy azt teszek mással, amire én is vágyok.

És nem mártírkodok.

Tehát lehet gyakorolni, legyen minden nap három önzetlen jócselekedeted idegenekkel, és ne várj cserébe semmit, csak leld benne örömöd, sajád örömöd kedvéért tedd.