Miből tudható biztosan (számotokra vagy más számára), hogy szerettek valakit?

Na akkor telitalálat, amit mondtam.

Ha valaki azt mondja, hogy szeretlek, de... az még nem jelenti azt, hogy nem szeret.

Az, hogy nem ad mindenben igazat neked, az nem azt jelenti, hogy nincs melletted a bajban.

A szeretet egyébként sem csak szavakról szól. Attól, hogy én azt mondom, hogy szeretlek, és nincs semmiféle de, még egyáltalán nem biztos, hogy szeretlek.

A szeretet cselekvésben, felelősségben és egy rakás másban is megnyilvánul. Nem csak abban, hogy élvezem a másik társaságát, szívesen töltök vele időt...

De ha belegondolsz, akkor neked is ott van az, hogy csak akkor töltes szívesen vele időt, de ha részeg, ha ver, ha megcsal, ha... na akkor mi van, akkor már eleve most sem szereted, pedig még meg sem tette ezeket?! Akkor senkit sem szeretsz soha?

Szóval ez így hülyeség.

Mint a fekete-fehéren látás, egybites "gondolkodás" is.

Szeretem a természetet, de nem szeretem az árvizet. Viszont a természeti jelenségek része az áríz is. Akkor most nem szeretem a természetet?

De akkor mégis miért tennék annyi mindent a környezetvédelemért, és így tovább.

Ha rossz az önbecsülésed, ne a másiktól várj megerősítést, és rajta kért számon, ha nem kapsz eleget, annyit, amennyi kielégít téged, hanem kapard magad össze!

Erősítsd magadban az önbecsülésed.

Aki magát nem tudja szeretni, az másokat se tud szeretni.

Aki magát nem tudja szeretni, az mások szeretetét is mindig megkérdőjelezi, hiszen nem hiszi el magáról, hogy szerethető, tehát nem is tudja elfogadni azt, és jönnek részéről folyton a játszmák, hogy követeli a megerősítést a bizonygatást, na meg esetleg féltékenykedik a semmire és így tovább.

Holott magával van baja, csak a másikra vetíti ki.

"Szeretlek, de de neked szükséged van egy pszichológusra, mert gondjaid vannak." - Ez lehet egy nyers mondat, de ettől még lehet teljesen igaz minden szava.

"A hűséges szív joga a kemény beszéd."

Ez szerinted nem igaz?! Szerinted ez mit jelent?!

Aki mindig csak hízeleg, és eteti az egodat, és mindenben csak igazat ad neked, az biztos, hogy szeret?! Akkor is, ha baromira nincs igazad? Ha hülyeséget csinálsz magaddal szemben? Vagyis abban támogat, hogy magadnak árts, mert nem akar neked ellent mondani, hiszen a te mércéddel feltétel nélkül szeret?

Neked tényleg pszichológusra, terápiára van szükséged, és egy halom traumát kell feldolgoznod, hogy jól lásd a dolgokat.

Tökéletes ember nincs, és tökéletes szeretet sincs. Mindenki hibázhat, de ha te ezt nem tudod elfogadni, akkor örökre magad maradsz a kételyeiddel, a gyanakvásoddal.

Volt nekem barátnőm, aki ilyen volt, és egy ideig tudtam tolerálni, de egy idő után rendesen felőrölt.

Az vajon szeretet-e, vagy tárgyiasítás, hogy a másikat csak szeretetforrásnak tekintjük, aki pótolja azt a hiányosságot, ami bennünk nincs meg, és folyton számonkérjük, kicsikarjuk... ha éppen nem úgy van, ahogy elképzeljük?

Az, hogy te szeretsz valakivel lenni, még egyáltalán nem biztos, hogy azt jelenti, hogy szereted. Hiszen lehet, hogy pont érdekből szeretsz vele lenni, hiszen valami olyasmit kapsz tőle, ami benned hiányzik.

A szorongásod a tied, azt rendezd elsősorban. Ha szereted magad, és nem nárcisztikus izére gondolok, hanem egészséges szeretetre, akkor lehet másról beszélni. Akkor te is képes leszel egészségesebben megítélni a világot, akkor látni fogod, hogy a világ nem csak fekete-fehér, és a többi színt és árnyalatot is képes vagy feldolgozni, és elfogadni.

#11: Akkor szakemberhez kell menni, nem a netes megmondóemberekből "építkezni".

Mégis hogyan? Ha itt azt mondja valaki hogy menthetetlen vagy, akkor mész a Dunának

Akkor tudatosan légy azon, hogy ne a másiktól várj visszajelzést, hanem próbáld meg kontrollálni a defektedet, és a játszmáidat, amire hajlamos vagy leépíteni, ill. amikor felismered, hogy csináltad, akkor utólag szólni, hogy bocsi, most jöttem rá, hogy akkor ezt ezért csináltam, bocsi, igyekszem még ezen dolgozni, hogy ne legyek ilyen.

Akkor talán a másik is elfogadóbb lesz, de egy idő után betelik a pohár.

Nekem volt egy barátnőm, totál féltékenykedett a semmire, meg gyanúsítgatott mindenféle hülyeséggel, én rohadt sokáig türelmes voltam, de volt egy utolsó csepp, amikor már számtalan piros vonalon átlépett, és az utolsó cseppnél kimondtam, hogy vége. Persze mondta, kiabálta, hogy ha szeretem, akkor maradok, meg minden, de láttam, hogy a kapcsolatunknak nem lesz soha igazi jövője, mert a kapcsolat bizalomra épül, ő meg nem tud bízni bennem. Ahogy te se tudsz bízni a másikban.

Tehát hogy, milyen alapon várhatsz el bármit is a másiktól, ha te mit is adsz?!

A kapcsolatot kölcsönösen kell építeni, ápolni, és nem kicsikarni, számonkérni.

Játszmázás meg számtalan van, ilyen pl. a mártírkodás.

Számtalan önismereti könyv van a témában, érdemes olvasni a szorongásról, a hatalmi játékokról és még egy rakás mindenről.

Ez segítene az önismeretben.

Szeretem apámat, de tisztában vagyok a furcsaságaival/hiányosságaival. Szeretem öcsém, de nem laknék vele újra, mert iszonyú trehány. Szeretem anyám, de néha nem tartja tiszteletben, hogy felnőtt ember vagyok. Szeretem a nővérem, de néha kivagyok attól, hogy képtelen kommunikálni az érzéseit.

Mind olyan mondat, ami részemről igaz, és ez nem jelenti azt, hogy bármelyikükkel megaszakítottam volna, vagy tervezném megszakítani a kapcsolatot.

Én úgy mutatom ki a szeretetem a másik felé, hogy emlékszek minden kis dologra, a kedvenc ételére, a kedvenc sütijére, hogy mit mondott egy éve, mi az, amit szeretne, és ha még nincs meg neki, akkor most megveszem. Illetve ajándékok, szívességek játszanak.

Másokkal szemben nagyon más a szeretetnyelvem. Én akkor érzem magam szeretve, ha valaki időt szán rám, illetve, ha hozzám ér. De pl apámnak az a szeretet-kifejezése, mint nekem, egyszer véletlenül elejtem, hogy szeretem a kesudiót, mikor legközelebb megyek hozzá, biztos, hogy annyi csomag kesudiót fog otthon tartani, amennyit egy év alatt sem eszek meg. És, ha jön Budapestre, és beugrik hozzám kávézni, akkor is hoz egy csomaggal, mert csak. De ez így volt gyerekkoromban is, mikor vele éltem: kapott valahonnan szőlőt, megkínált, ettem egy fürtöt, mondtam, hogy ez nagyon jól esett, onnantól biztosra ment, hogy mindig legyen otthon szőlő. Egyszer összerúgtuk a port, és úgy kért bocsánatot, hogy behozott egy tányér cikkekre vágott paradicsomot, azzal, hogy nem tett rá sót, mert tudja, hogy én nem sózom... Időnként arra értem haza, hogy a majdnem kiürült tusfürdőm mellett ott van a teljesen tele palack a fürdőben, amit nem én vettem. Azt hiszem, végső soron az öregem nagyon szeret engem.

Aha. Tehát a részedről is ott van mindig a DE, még ha nem is mondod ki: "szeretlek, DE ha csak egyszer is ezt csinálod, akkor már nem szeretlek."

Nem ellentmondás, de te messze vagy attól, hogy bárkit is szeress, de mégis elvárod mások szeretetét. Szerinted ez így korrekt?!

*de mégis elvárod mások FELTÉTEL NÉLKÜLI szeretetét.

A szeretetnek és mindennek kölcsönösnek kell lennie, minden más csak kihasználás. Egy dolog, hogy szeretsz vele lenni, de hol van az, hogy pl. hogy szeretsz-e neki önzetlenül örömöt szerezni, csak azért, hogy boldog legyen? Nem azért, hogy hálás legyen, vagy hogy lekötelezd, hanem azért, mert vágyod látni azt, hogy örül, és kész.