Ha felnőttként még a szülőkkel élsz, mennyire szégyelled ismerősök, munkatársak előtt?

Egyedül élek, saját tulajdonú lakásban. De éltem az idős édesapámmal egy közel 200nm házban, egészen 48 éves koromig. Apám betegeskedett, ápolásra szorult, a házon CHF hitel és követeléskezelés volt, apámnak relatíve nem volt rossz a nyugdíja, én nem mindig kerestem jól. Elhiheted, hogy a legkisebb gondom is nagyobb volt annál, hogy mások véleményével foglalkozzam.

Aztán lett jól fizető munkám, apám elhunyt, az örökséget felszámoltuk, az adósságokat kirendeztük, ma másképp élek. De sohasem szabad ítélkezni senki felett, amiért így vagy úgy él, nem ismerjük a részleteket.

Amúgy a szülőktől való különköltözés egyetlen egy dologtól függ (persze a szándékon felül): a pénztől!

(Ilyen elven az is szégyenkezhetne, akinek nincs Porschéja)