Ha felnőttként még a szülőkkel élsz, mennyire szégyelled ismerősök, munkatársak előtt?

Én is még a szüleimmel élek, viszont már annyira szégyellem, hogy nem merek a munkahelyen sem magamról semmit mondani. Főleg olyat nem, ami otthonnal kapcsolatos.

Pedig egész nagy kertes házban élünk. Nagy, saját szobám van. Van két fürdőszoba, nappali stb. Teljes mértékben megvan a saját személyes terem. Senki nem piszkál, mindenki éli az életét.

Bevásárolok heti többször, takarítok, megcsinálom amit szükséges. Kertben is.

Van egy kezdetleges kapcsolatom. Nem egy városban élünk egyelőre. Majd szeretnénk összeköltözni.

Azért maradtam otthon, mert kevés a fizetésem, az albérlet kifizetése után alig maradna pénzem ha egyedül költözök. Vagyis most már gyűlt össze önerőm egy esetleges hitelhez. Inkább azt fizetném.

Nem vágyok senki kimentésére, se pénzére elhiheted. :)

Eddig is mindenen spóroltam, hogy saját lakásom legyen egyszer.

Csak úgy alakult, hogy most ismerkedtem meg valakivel, akivel nyilván szeretnék majd együtt lakni.

Én 22 évesen még javában főiskolára jártam, nem volt pénzem sajnos külön költözésre. Max a diákmunkás fizetések voltak.

Haha.. Hát közel nincs 30-40 millióm saját ingatlanra. :D

Csak nézegettem a hiteleket. Arra írtam, inkább a törlesztőt fizetném, mint az albérletet. Csak olyan kevés a bejelentett bérem, hogy lehet erre hitelt sem adnak.

Egyébként nem tartom magam önállótlannak egyáltalán. Este vagyok csak otthon. Olyankor megcsinálom a rám eső házimunkát. Hétvégén meg a páromnál vagyok általában, másik városban.

Úgyhogy kb aludni járok haza hétköznap.

#9: Teljesen érthető a helyzet!

Mondjuk az is igaz, senkinek semmi köze hozzá, hogy hol laksz, hova mész haza aludni, vagy mit kezdesz a fizetéseddel.