Mik azok a gyerekkori bántások, amik megmaradtak benned felnőttként is?

A gyerekkori bántásokat kiegészítették más életszakaszban történt bántások is.

Önbizalmamra rossz hatással voltak, csakhogy a legutóbbi bántás átlépett egy határt, és ennek következtében elkezdtem leszakadni az emberekről, amin azt értem, hogy már egyre kevésbé kötődöm hozzájuk. Ennek következtében már nem érdekel a véleményük sem, így növekszik az önbizalmam. Sőt, minél távolabb kerülök az emberektől érzelmileg, annál magabiztosabb vagyok.

Megjegyzések egy rokon részéről.

Nem tudsz játszani, nem vagy életrevaló, magadnak való vagy.

Szerintem az önbizalmamra nincs hatással, sose volt, de azért nem mondunk ilyet egy kisgyereknek...

Iskolatársaktól: széles a vállad, nagydarab vagy. Azóta nem hordok semmi olyan felsőt, ami sokat mutat.

Amiket apámtól hallottam, azokra még mindig emlékszem.

Egyszer alsóban mentünk hazafelé, én szerettem volna egy fagyit, ő azt mondta nem. Mire én elkezdtem a szokásos nyávogást, hogy "de miért nem, légyszi, mindenki kap, csak én nem..stb", mire az utca közepén leüvöltötte a fejem, hogy ha mégegyszer ilyeneket mondok neki mások előtt, "úgy el fog verni, hogy összesz*r*m magam".

Vagy amikor a legjobb barátnőm szülinapi bulijára nem engedett el, azzal az indokkal, hogy hangosan nevettünk az utcán, ezért ő rossz hatással van rám.

Vagy amikor az unokatesómék előtt hazugnak nevezett, mert nem hitte el, hogy hamarabb kiolvastam a kötelező olvasmányt, mint ő.

Vagy amikor középen elválasztottam a hajam, az oldali helyett, ő pedig idétlennek nevezte a család előtt.

Ez csak pár példa. Tudom, nem olyan, mintha vertek volna, de azóta is terápiára járok miatta, az önbizalmam kb a nullán van, a családommal pedig továbbra is rettenetes a viszonyom. Amikor távolodtam tőlük, jobban éreztem magam, most, hogy foggal-körömmel ragaszkodnának hozzám, hogy menjek gyakrabban látogatóba, újra rosszabbul vagyok ...

Kitartást mindenkinek, akiket hasonló családdal "áldott" meg a sors.

Életem első repülős útjára készültem, baromi izgatott voltam, mire apám közölte velem, hogy "te skarsz külföldre menni? Még Ferihegyre se találsz el!"

Na ez a mondat belém égett. Azóta bármi új dologba akarok belefogni, eszembe jut ez a mondat, csak teljesen más kontextusban. Pl. "Te akarsz munkahelyet választani? Még Ferihegyre se jutsz el." "Te akarsz párkapcsolatban lenni ezzel a jó sráccal? Még Ferihegyre se jutnál el egyedül."

Bagatell dolognak hangzik, de igencsak megpecsételte a későbbi életemet és a felnőttségemet is.

4-es.

És bebizonyítottad hogy eltudsz jutni Ferihegyre?